Az első adandó helyen, Pereje (5,3 km) megkávéztunk és megreggeliztünk. A kanadaiaktól elköszöntem, de Klári még velem tartott egy darabig. És közben folyamatosan beszélt és beszélt. Úgy jött el otthonról, hogy nem mondta meg a családjának, hogy hová megy és mikor jön haza. Én képtelen lennék erre, nem tudnék titkolózni.
A következő pihenő után Klárinak is mondtam, hogy menjek csak nyugodtan gyorsabban és hagyjon itt, én nem sietek annyira. Tehát Trabadelótól (4,7 km) ismét egyedül gyalogoltam.
Volt néhány templom útközben, de igazából szinte semmi nevezetesség nem akadt. Talán a táj volt az egyetlen látványosság a köddel és a meglepetésszerűen időnként előbukkanó autópályával. Végig az autóút mellett haladt a gyalogút, de túl nagy forgalom nem volt szerencsére. Lett volna egy alternatív út is, ami elkerülte volna a műutat, de egy kicsit hosszabb és sokkal meredekebb lett volna. Hát, nem ezt választottam.
A 25 lakosú Ruitelant néztem ki aznapra szálláshelynek, de itt boltot nem jelzett a könyvem és a telefonos applikáció, ezért az eggyel előtte lévő településen, Vega de Valcarcében (6,8 km) vásároltam be, de nem vettem csak egy gaspachót és egy kis gyümölcsöt, mert kenyerem és tonhalam még volt.
Ruitelenba (2,4 km) már fél 12-kor megérkeztem, de csak fél 1-kor nyitott az albergue és már ott ült a nyitásra várva az a finn csaj, akivel már tegnapelőtt Molinasecában találkoztam. Ő tehát Marjo, aki Helsinkiben él és újságíró. Többször el-elkerültük egymást az úton és megbeszéltük, hogy itt fogunk megszállni. Ő is nagyjából 20 km-t megy naponta. Várakozás közben beszélgettünk és megmutatta a lábát. Ki kellett vágnia a bakancsát a kis lábujjánál, mert annyira kikészítette. Elég durva volt.
Mikor kinyitott a szállás, akkor azzal szembesültem, hogy a két fickó, akik üzemeltették, egy eléggé spiritualista helyet hoztak itt létre. Mivel nem volt a környéken se bolt, se bár és olyan közösségi szellem uralkodott és is kértem vacsorát. Ebédre megettem minden kajámat, majd holnap a hegy után az első adandó alkalommal vásárolnom kell.
Az útikönyvet nézegetve láttam, hogy holnap lesz egy nehéz hegy, amelytől tartok egy kicsit, de majdcsak túl leszek ezen is.
Délután lapozgattam a vendégkönyvet és megtaláltam egy volt tanítványomnak a júniusi beírását. Lefotóztam és átküldtem neki facebookon. Szerencsére itt van wifi és töltési lehetőség, ki is használom.A vacsora 8-kor kezdődött és nagyon kedélyes volt, addigra többen lettünk. A szobánkba megérkezett még egy dán csaj (én úgy 4 napja láttam őt először Rabanel del Caminóban), aki Marjóval már jóban volt. Rajta kívül egy angol fiatal lány jött még az anyukájával, akik tele voltak ágypoloska csípéssel. Visszatérve a vacsorára, volt leves, saláta és corbonarás spagetti. Többfajta desszertből lehetett választani, én pudingot kértem.
Reggelre meglepetéses zenész ébresztőt ígértek és reggelit.
Délután írtam Petrának, hogy küldje el nekem a lengyel házaspár telefonszámát, amelyről egyszer írtam neki. Miután elküldte írtam egy sms-t Agatának és Gregorynak. Visszaírtak, majdnem egynapi szakasszak mögöttem járnak, de nagyon örültek, hogy hallottak rólam és remélik (én is), hogy még összefutunk valahol!
Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.
A rézkarcok is a magasban, a völgyet átívelő autópálya látványa ihlette, amely alatt ott a kis fehér hát, amely az albergue volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése