7. nap – Ventosa – Azofra – 16,4 km

A mai nap egy nagyon laza kis nap volt, legalábbis a kilométerek számát illetően. Ventosából mentünk Azofrába. Ez volt a 7. gyaloglós napom és ez volt az első nap, hogy nem egyedül mentem. Tegnap Estherrel nagyon összebarátkoztunk, a fiestán is együtt voltunk, együtt szálltunk meg és együtt mentünk ma. Ventosából korán elindultunk (5:40), annyira korán, hogy még sötét volt, és nem láttuk a jelzéseket, egy idő múlva elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk, de aztán jött egy másik holland csaj, aki mondta, hogy márpedig szerinte arra kell menni. Én egy kicsit bizonytalan voltam, mindenesetre tényleg az volt a jó út.

Egy kisebb magaslaton (Alti de San Antón) mentünk át és Nájerába (10,6 km) értünk úgy 8 óra körül. Ott először egy bárba beültünk, megreggeliztünk (3,60 €) mindketten egy spanyol rántottát, azaz tortillát ettünk. Ilyen korán csak úgy lehet indulni, ha nem vesztegeti az ember az idejét reggelizéssel, majd útközben megreggelizik. Én narancslét, Esther pedig tejes kávét ivott a tortillához. Aztán szétnéztünk egy kicsit a környéken, mert Esthernek bank kellett, nekem gyógyszertár. A gyógyszertárban vettem, jó drágán kisujjra való zselés csövecskét (ilyet itthon még sohasem láttam, de itt a caminón többeknél), meg a combomra nagy ragtapaszt (5×10 cm), 10, 36 € volt a kettő együtt. Rendesen megkérik az árát, de csak kisebb ragtapaszokat hoztam a vízhólyagok ellen, arra nem számítottam, hogy a combom így kidörzsölődik a vászonnadrágtól, a melegtől és az izzadságtól.

 

 

Aztán továbbmentünk és a folyó túlsó oldalán ott volt Nájera szépséges kolostora (Santa María la Real, 15-16. sz.), ami pontosan 10-kor nyitott (3,00 €). Bementünk és ¾ 11-ig voltunk itt, gyönyörű szép, nagyon gazdagon faragott kövek, ívek vannak a kerengőben. Sokat fotóztam.

Aztán nekivágtunk annak a szakasznak, ami Azofrába (5,8 km) vezetett. Ez elvileg csak egy rövid szakasz volt, de akkor már jó meleg volt, hiszen 11 elmúlt. 

Egy órára Azofrába értünk, ahol az önkormányzat által fenntartott szállóban szálltunk meg. Nagyon korrekt, szépen felújított albergue volt, kétágyas szobákkal (7,00 €). Kicsit sorba kellett állni az zuhanynál, de végre csak ketten voltunk csak egy szobában, és nem kell attól félni, hogy hogy öltözök át, meg ilyesmi. Miután megérkeztünk és lezuhanyoztunk, utána elmentünk a Bar Sevillába egy zarándok menüt enni, 10 euróért. Nagyon korrekt volt, saláta mix-szel kezdtem, aztán volt egy kis sertés sült krumplival és jégkrémet választottam a desszertnek. Tényleg nagyon korrekt volt ennyi pénzért, sőt járt hozzá bor is.

Pihenés után elmentünk a boltba, vettem holnapra egy kis paprikát és kefirt, meg egy hűtött sört (1,98 €), amit most megittam. Holnap nem bárban fogok reggelizni, hanem megeszem a maradék kolbászomat kenyérrel, meg ezzel a kis kefirrel.

A sarkam nagyon fájt, ez aggasztott egy kicsit, de késő délután áztattam egy kicsit a medencében a szállás udvarán. Ez jól lehűtötte. Ma megint azt a cselt alkalmaztam, hogy félig bakancsban jöttem, aztán átöltöztem, félúton, illetve valamivel a félút után lecseréltem a bakancsot szandálra. A bakancs lehet, hogy jobban fogja a lábamat, de egyszerűen képtelen vagyok elviselni a kis lábujjamon a tyúkszemek miatt a bakancsot hosszú ideig, meg hát bele is izzad a lábam. Most majd megpróbálom ezekkel a kis lábujjakra való csövecskékkel, hátha azzal jobban megy és végig a bakancsban tudok maradni. Miután leveszem a bakancsot, a hátizsák lesz nehezebb. Ma megpróbáltam a hátizsákomban rendet rakni. 

Ma sokat költöttem (35,74 €), de főleg a gyógyszertári kiadások miatt, tegnap viszont keveset, tehát kiegyenlítődik a dolog.

Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.

A 7. napi rézkarc a nájerai kolostor kerengőjének csipkés kőrácsain átszűrődő fény-árnyék hatását próbája visszaadni. A címe egyszerűen Nájerai kolostor lett: