15. nap – Frómista – Carrión de los Condes – 20,3 km

Reggel megint csak a sötétben indultam Frómistából kifelé, aztán megkávéztam (1,50 €) az egyik közeli településen (Población de Campos), mert az otthonról hozott 3 in 1 kávéim mind elfogytak és a szálláson nem volt kávéautomata. Aztán jó sokáig lehetett menni szinte egyenesen, az út mentén. Azt mondják, hogy ez az egyik legunalmasabb része a caminónak. Nem tudom, de az én alföldi lelkemnek nagyon-nagyon bejött. Frómistától nem húztam bakancsot, mondván, hogy most már jó idő van, meg a terep is aránylag sík, és egyébként a két kis lábujjam már teljesen tönkre volt menve. Most adtam egy kis pihenőt nekik.

 

 

Útközben Villacázar de Sirgában álltam meg egy kis pihenőre, narancslére (1,50 €) és mosdóra. Lementem az útról a templom felé, hogy megnézzem az Iglesia de Nuestra Senora de la Virgen Blancát (12-13. sz.), de csak kívülről tudtam megnézni, zárva volt. Pedig már nem is volt túl korán, fél 10-ig maradtam, de utána továbbindultam. Most úgy emlékszem itt találkoztam Riccardoval.

 

Aránylag korán megérkeztem Carrión de los Condesbe, ahol beérve a városba egy pavilonban kaptam egy kis információt és térképet. A közeli kolostorba irányítottak a nővérekhez. Csöngetni kellett, aztán bekísértek az udvaron keresztül egy terembe, ahol meg lehetett várni, míg kinyit ténylegesen a szállás és be lehet majd csekkolni. Itt több ismerőssel találkoztam: Lídiaval (akkor még nem tudtam a nevét), a milánói tanítónővel, egy másik olasz nővel, akivel útközben már tegnap is találkoztam (különös ismertető jele az volt, hogy egy nagyon pici hátizsákkal ment; utólag kiderült, igénybe vette a csomagszállító cég szolgáltatásait), a spanyol 17 éves fiú, aki a nagypapájával együtt zarándokolt (velük is Hornillos del Caminóban találkoztam először), sőt a dél-koreai család is megjött.

Délben jött egy nővér és szépen bevezette a nevünket a nagy könyvbe és pecsételt a credencialunkba (5,00 €). Itt volt külön női szoba, külön női fürdővel. Nagyon élvezem ezt a sok-sok koedukált, összezárt szoba és zuhanyzó után.

Zuhanyzás után kimostam, jó meleg volt, biztos voltam benne, hogy gyorsan megszárad minden, ezért a nadrágom is kimostam. Egy kicsit pihentem. Ilyenkor a falra felteszem a lábam jó magasra és így feltett lábbal pihenek vagy relaxálok egyet. Általában igyekszik mindenki csöndben lenni, hagyni a másik zarándokot is aludni, pihenni. Ez itt is így volt, míg pár tizenéves fruska be nem szabadult. Németül beszéltek, de az egyik különösen hangos volt és valamilyen szláv nyelvet használt, amikor fennhangon telefonált. Lídia többször figyelmeztette, hogy csöndesebben, illetve menjen ki a szobából, ha telefonálni akar. Érdekes ez, mert Lídia se tud túl csendesen beszélni, bár amit ez a lány művelt az tényleg sok volt.

Fél 3 körül elindultam, hogy egyek valamit, meg szétnézzek. A camino útvonalán nem nagyon találtam szimpatikus kis kocsmát, de egy angol vagy ír pubra emlékeztető hely ablakában megláttam azt a holland csajszit, akivel Granonban találkoztam először, akkor volt a születésnapja. Ő már éppen végzett a kajával, én egy saláta mixet kértem, de elég drága és rossz is volt, mert több volt benne a konzerv zöldség, mint a friss. Sörrel együtt 7,20 € volt. A holland csajszi (nem emlékszem a nevére) igazán bátor volt, délután 3-kor még nekivágott a következő szakasznak, ahol a legközelebbi albergue 17 km-re van! Bekrémezte a testét, amelyből elég sokat hagyott szabadon és nekivágott! A San Zoilo kolostorig elkísértem és egyben felmértem, hogy másnap merre kell majd mennem.

Ebben a városban nagyon sok látnivaló volt, de sajnos valahogy úgy alakult, hogy nem vártam, meg míg kinyitnak ezek a templomok, csak akkor mentem körbe, mikor még nem voltak nyitva. Így csak kívülről tudtam megnézni, de gyönyörű faragásai voltak a Santa María templomnak is, a San Pedrónak, mondhatni mindegyiknek, de a legszebbek a Santa María del Caminónak. Elmentem a San Zoilo kolostorig, és az is zárva volt. Úgyhogy nem láttam belülről ezeket. 

 Visszafelé még egyszer körbefotóztam azt a szép kapuzatos templomot, meg a többit is, de sajnos később már egyszerűen nem volt erőm visszamenni,mikor nyitva lettek volna. Még be is vásároltam, vettem müzli szeletet, sárgarépaitalt (gaspacho nem volt) (5,54 €).

Visszaérve összeszedtem a megszáradt tiszta ruhát és összepakoltam. Nagyon meleg volt és volt némi lelkiismeret furdalásom, hogy kihagytam a templombelsőket.


Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011










A mai rézkarc témájának a járdába beillesztett caminós jelet választottam, ami jelzi, hogy merre kell menni. Általában nagyobb településeken nem felfestett sárga nyilak, hanem kissé elegánsabb a járda épített fém kagylók jelzik az útvonalat a zarándokok számára. A grafika címe Nézz a lábad elé! lett.