40-41. nap - Santiago de Compostela - Bilbao - Párizs - Budapest

Ez volt az utolsó napom Santiagóban, és egyben a házassági évfordulónk (24.!) a szállást el kellett hagynom 11 órakor, így addig maradtam, utána visszamentem arra a térre, ahol a Kortárs Múzeum is van, és ahol előző nap jártam, de most a tér másik oldalán egy egykori kolostorból átalakított Néprajzi Múzeumba mentem. Hatalmas anyag volt a galíciai nép szokásairól, építkezéseiről, halászatról, viseletéről, sőt még kortárs művész is reflektált ezekre. Már ezek is nagyon lenyűgöztek, de a legmélyebb hatást az a háromkaréjos csigalépcső okoztam, amit később meg is festettem és rézkarc is készült róla. Rengeteg fotót készítettem mindenről, de a lépcsőről különösen sokat.

Már egy órakor kint voltam a buszállomáson, megpróbáltam a wifire rácsatlakozni a kávézóban, de nem sikerült csak rövid időre. A buszon 18 órakor indult Bilbaóba, ahová reggel érkeztem meg. Azt reméltem egy régebbi kellemes hosszú buszút (2009. július - Granada - Madrid), hogy ez is kellemes lesz a hosszúsága ellenére, de nem lett az. a 11 és fél óra nagyon megviselt. Reggel 6-ra a bilbaói repülőtéren voltam, ahonnan kb. 10:30 körül indult a repülőm Párizsba, ahol át kellett szállnom, kb. fél 2-kor indult tovább a másik gép Budapestre. Péter várt a reptéren egy megható táblával: FEMME FATAL és a két M betű egy szivecskével be volt karikázva. A 24 órás út után nem éreztem magam a végzet asszonyának, de rettenetesen jólesett.

39. nap - Santiago de Compostela

Szerencsére a tegnapi rosszullétem elmúlt az éjszaka alatt, kialudtam és reggel már nem volt semmi bajom.
Reggel visszamentem a katedrális elé, oda ahová két napja én érkeztem meg ebben az időben. Most láttam és együtt örültem azokkal, akik most érkeztek meg! Például egy lovascsapat Rómából!
A katedrális belsejét is végigjártam újra, most már hátizsák nélkül. Felmentem Szent Jakab szobrához és átöleltem.
Bejelentkeztem egy angol nyelvű vezetéses túrára, amelynek keretében feljutottam a tetőre. Ez 10 órakor kezdődött, előtte még volt időm egy kört tenni az elegáns szálloda körül, ahol ingyen ebédet adnak az első 7 fő zarándoknak. A vezetés során persze nemcsak a tetőt néztük meg, körbejártuk a katedrális és a karzatról is letekinthettem, na meg egészen közelről láttam a román kori faragott kaput, amit ma már egy másik eltakar. Ma ez volt a legnagyobb élményem!

A katedrális múzeumát is megnéztem, de itt nem lehetett fotózni a kiállítótermekben. Innen szépen rá lehetett látni a katedrális előtti térre és sok kőfaragás és egyén műalkotások is ki voltak állítva. Innen a Zarándok Múzeumba mentem, ami ingyenes volt.. Itt sok a zarándokokkal kapcsolatos ereklye és szokás is ki volt állítva, és az épület is érdekes volt. Még egy helyszínt zsúfoltam be ebbe a napomba, mégpedig a Kortárs Múzeumot. Ez ingyenes volt, de nem is nyűgözött le az anyaga. Sajnos, nem is nagyon értettem a koncepciót és látványban sem volt annyira érdekes. Mikor végeztem visszamentem a szállásomra és pihentem.