Mi Camino: 6. nap - Logroño - Ventosa

Ma Logroñoból még korábban próbáltam meg elindulni, mint eddig. Ötre húztam az órát, illetve a telefon ébresztőjét, nagyjából akkor kezdett mindenki készülődni a szálláson. Fél 6 után 10 perccel hagytam el a szállást. Logroñot jó nagy város, hosszú volt a kivezető szakasz. A város elhagyva egy gyönyörű szépen kiépített szabadidőparkon keresztül vezetett az út, majd egy nemzeti park területén, egy tó mellett. Már tegnap is felfigyeltem egy 70 év körüli spanyol házaspárra, ők is ott laktak a logronoi szálláson, és itt az úton is egymást kerülgettük. A férj vitte a nagyobb hátizsákot, a nő pedig egy kis zsákkal gyalogolt és gyakran sóhajtva mondogatta: mucho calor!

A nemzeti parkban egy zarándokokat segítő önkéntesnél lehetett italt, gyümölcsöt, némi rágcsálni valót magunkhoz venni. Ezeknek nem volt előre kiírt ára, hanem adománnyal (donativo) lehetett fizetni értük. Navarrete (12,9 km) előtt utolért egy magyar lány, azt hiszem, Tündének hívták. Ő azzal a nyíregyházi Ildikóval együtt indult, akivel Villamayor de Monjardínban találkoztam, de lemaradt tőle. Navarrettében aztán én maradtam le tőle, mert egy kicsit azért csak gyorsabban ment, meg sietett, utol akarta érni a barátnőjét.

Én egy órát időztem itt a főtéren a templom előtt egy kellemes szökőkút mellett. Megreggeliztem, pihentem, cipőt cseréltem (bakancsot szandálra), és miután kinyitott a templom (Iglesia de la Asunción, 16. sz.), megnéztem belülről is. Az átlagnál is sötétebb volt a belső tér. Tetszett, hogy a főtéren és annak közlében zsánerszobrok mutatták be, hogy mivel foglalkoztak az itteniek régen, pl. fazekasság. És éppen a fazekasközpont jellege miatt itt az utat jelző, camino jel, a fésűs kagyló kerámiából készült.

Negyed órával a központ után elhaladtam az Ermita Santa María de Jesús temetője mellett, de itt nem lehetett leülni, így mentem tovább a szőlőültetvények mellett. Láttam viszont a cseresznyefát "becsomagolva".

Ezután jött a neheze, mert 10 óra után már nagyon meleg van. De szerencsére már csak 7,2 km volt Ventosáig, ahol az aznapi szállásom terveztem. Ez egy icurka-picurka hegyi falu volt, ahová 3/4 12-re odaértem. Nagyon meg voltam elégedve magammal. A bárban hűsöltem egy kicsit és ittam egy pohár sört (1,60 €). Mondták, hogy 1-kor nyit a zarándokszállás, tehát volt még bőven időm. Mivel a bárokban általában volt (jelszavas) wifi, innen intéztem a szokásos napi bejelentkezésem facebookon, illetve a család felé. A szállásokon sokszor már nem volt lehetőség a netes kapcsolatra. De most a facebook nem ismerte fel Ventosát.

Itt Ventosában találkoztam azzal a holland, ázsiai típusú nővel, akivel már Pamplonában is egy ágyon aludtunk, illetve ő fölöttem. Nagyon-nagyon kedves volt, nagyon aranyos. Vele találkoztam tegnap is Logroñoban. Aztán együtt csekkoltunk be a zarándokszállásra (9,50 €), amit egy házaspár üzemeltetett és egy édenkertnek tűnt, volt szép konyha, kert, mosókonyha, wifi. Ki is mostam mindent gyorsan, biztos voltam benne, hogy beszárad estére, mert igen-igen meleg volt. Esther mondta, hogy kettő órakor lesz egy fiesta a főtéren ebéddel, menjünk oda. Már nagyon éhes voltam, de a főtéri ünnepség előtt szétnéztünk a faluban, megnéztük a templomot. Estherrel beszélgettünk egy kicsit, ki honnan jött, mit csinál, mekkorák a gyerekei stb. Én itt is elsírtam magam, mikor a családomról beszéltem. Esther aranyosan vigasztalt, mondta, hogy ő már másodjára már ezen az úton, tudja mit érzek, de higgyem el, hogy életem egyik legszebb emléke lesz majd. Kettő óra körül már tényleg gyülekeztek az emberek a főtéren, de még nem volt ennivaló, legfeljebb sült kolbász, ami teljesen olyan volt, mint az otthoni magyar sült kolbász. Félretéve a gátlásaimat, vettem egy párat belőle, persze kínálás után és elfogadtam (nagy nehezen egy szóra) a bort is. Két árnyékolók voltak az asztalok fölé kifeszítve, hogy elviselhető legyen a hőség.

Aztán nagyjából 3 óra körül lett ebéd és nagy-nagy ünnepség. Egy négynapos fiesta utolsó napjára csöppentünk ide. Egy hatalmas üsthöz kellett mennünk, innen merítettek a helyi asszonyok mindenki tányérjába. Nagyon tetszett, hogy meghívták a zarándokokat is. Estheren és rajtam kívül, ott volt egy barceloniai katalán család: egy férfi a feleségével és a feleség két húga. A zarándokoknak csak evőeszközt kellett hozni, műanyag tányérba kaptuk a paprikás krumplit, szintén teljesen ugyanolyan volt, mint az otthoni, magyar paprikás krumpli). Kint volt a helyi tévé is, én mondtam is tévés fickónak, hogy olyan,mintha otthon lennék, mert ugyanilyen kaják vannak otthon is, de ő ezt nem hitte. Azt mondta nem, mert ezek itteni helyi specialitások, a hegyi falvakra jellemző, kalóriagazdag ételek. Mind a fehér, mind a vörösbor finom volt, oldotta a gátlásokat és a testi lelki fájdalmakat is enyhítette. Jó kedve lett mindenkinek, a helyieknek is, akik egy hatalmas vizes pancsolással, slagos locsolással fejezték be a főtéri ünnepséget.

Én nagyon elégedett voltam, tele volt a pocakom, jó társaságban voltam, teljesítettem a napi adagom és nagyon olcsón megúsztam ezt a mai napot, mindössze 11,00 €-t költöttem. Ez volt az első társaságban töltött napom, és az első, amit a fájdalmaim ellenére is élveztem. Arra gondoltam, hogy hetente legalább egyszer belefuthatnék egy-egy fiestába a hátralévő utamon!

Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.