El Burgo Raneiroból 6 órakor indultam és borzasztóan élveztem, hogy a 4 amerikai még 4 órakor elindult, és így egyedül a szobában, villanyt kapcsolva (!) készülődhettem reggel. Reggel még láttam a lengyel házaspárt, de aztán már csak Santiago előtt találkoztam velük újra. Valószínű Mansilla de las Mulasban is egy másik szállón szálltak meg. A következő település Reliegos (12,7 km) elég messze volt, úgy fél 10 körül értem ide, inkább útközi a padokon pihentem meg, és szellőztetem meg egy kicsit a lában. Regilosban azért ittam egy nagy narancslét a reggelimhez (2,00 €).
Innen már nem is volt olyan messze Mansilla de las Mulas (6,3 km), az aznapi szállásom, ami az utolsó helyes középkori kisváros volt még a követketző nagyváros, León előtt. Én rögtön az első utamba eső albergue-t választottam, ami igazából egy vendéglő volt, de az emeletén kialakítottak egy zarándokszállást (8,00 €). Ahogy megérkeztem, kértem egy sört és most először visszakérdezett a csapos, hogy kicsit vagy nagyot? Eddig mindig automatikusan kicsit adtak, de most nagyot kértem (3,20 €)! Jó hideg volt és nagyon jólesett! Sörivás közben láttam, hogy vasárnap délelőtt jön egy-egy ember és sonkát kér. Fantasztikus sonkák lógtak a pult mögött. Miután becsekkoltam és elfoglaltam az ablakhoz legközelebbi alsó ágyat, lezuhanyoztam és kimostam. Miután végeztem, akkor vettem észre, hogy a férfi zuhanyzót használtam, nem a nőit! Ja, és kiteregetni se tudtam csak az utcai francia erkély rácsára!
Ezután tettem egy kört a városban, nagyjából egy órát sétáltam, de nagyon meleg volt, ezért visszamentem a szállásra sziesztázni. Közben azért próbáltam vásárolni néhány dolgot (gyümölcs, süti és italok) (6,22 €). Mikor visszamentem a szállásra ebédeltem egy saláta mixet (4,2 €).
Szieszta után, fél 6 körül ismét felkerekedtem és körbekerültem a városkát, ami hatalmas kavicsos fallal volt körülvéve.
Egy régi, de újszerűen felújított kolostorhoz értem, ahol Néprajzi Múzeum működött. Magyar reflex szerint ránéztem az órámra, láttam, hogy 17:50, gondoltam, mindjárt zárnak. Azért bementem, kiderült nemrég nyitottak a szieszta után és este 8-ig vannak nyitva (3,00). Beszabadultam és alaposan végignéztem a 3 emeletnyi anyagot. Kb. 7 órára végeztem. Itt láttam egy érdekes időszaki kiállítást egy San Miguel nevű településről, hogy egy mór stílusú kolostor van. Ennek a kolostornak a jellegzetes patkóívet dolgozta felé a legtöbb alkotó. Voltak fotók, grafikák, festmény. Akkor azt hittem, hogy ezt a települést még látni fogom, mert León és Astorga között volt egy San Miguel de Camino nevű hely, de kiderült sajnos, hogy az nem azonos ezzel.
Visszamentem a szállásra és időben szépen lefeküdtem, de 3/4 10 körül felriadtam, mert szinte a szemembe sütött a lemenő nap. Felkeltem, hogy gyorsan készítsek egy naplementés fotót, mert eddig csak napkeltés fotóim voltak, egyetlen napnyugtát sem láttam. Arra már nem ügyeltem, hogy gépem ne a korlátra fókuszáljon, így az egyetlen napnyugtás képem elég homályos lett.
Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.
A 19. napi rézkarc témáját a Mansilla de las Mulas városát körbevevő fal ihlette. Mansilla de las Mulas fala:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése