Reggel a dél-amerikaiak korábban indultak, mint én, sajnos felébredtem, ahogy készülődtek, a szoba ajtaja iszonyúan nyikorgott. Aztán fél 6-kor én is elindultam egyedül, fejlámpával. Fél óra múlva átmentem Espinosa de Caminón (2 km), majd szántóföldek mellett vezetett a gyalogút és egy helyen, egy kőépítmény előtt sátrat és hálózsákokban alvó figurákat láttam. Messziről kutyaugatást hallattam, nagyon nem akartam, hogy egy kutyával találkozzam, netán megkergessen, de szerencsére megmentett ettől a sors.
Háromnegyed 7-re Villafranca-Montes de Ocában (3,4 km) értem, közben kezdett világosodni. Itt egy régi kórházból átalakított elegáns, drága szálloda (Hostpital de la Reina vagy Hospital de San Antonio Abad) előtt ott ült a hat dél-amerikai. Azt mondták, azt várják, hogy 7 órakor kinyisson a szálloda és akkor ott majd megreggeliznek. Kérdeztem, nem túl drága? Azt mondták egyszer ki lehet bírni, mert egy hosszú unalmas szakasz következik (12,6 km) és később már nem lesz lehetőség rá. Igazuk volt, ezért úgy döntöttem, egyszer én is kipróbálom a camino alatt, hogy egy szállodában reggelizzek (4,50 €). Csatlakozott még hozzánk egy holland lány is. Jó, hogy feltöltöttem magam energiával, mert kemény szakasz volt ez. Először egy felfelé vezető szakasz, aminek a végén szép kilátás volt. Az 1162 m-es magaslaton egy spanyol polgárháborús emlékmű állt. Ez előtt a dél-amerikaiak megkértek, hogy csináljak róluk egy csoportképet. Ugyan nem együtt mentünk, de többször el-elkerültük egymást. Ők többször pihentek meg, de amikor mentek gyorsabbak voltak, mint én. Aztán többé nem láttam őket.
Mikor feltűnt az erdő szélén San Juan de Ortega templomtornya igen megörültem, és egy bokor mellett megpihentem, lecseréltem a bakancsom. Így már egy kényelmesebb lábbeliben vonultam be San Juan de Ortegába, ahol vagy 20 percig nézelődtem és fotóztam az Iglesia Monacalban. Itt van San Juan gótikus sírja, és szépséges román kőfaragások. Sajnos a napéjegyenlőség idején megmutatkozó fénycsodából kimaradtam, de így is varázslatos hely volt ez. Egyébként San Juan de Ortega tengerszint feletti magassága 1013 m, azaz Magyarország legmagasabb hegycsúcsával, a Kékestetővel (1014 m) van szinte egy magasságban. A templom alapos körüljárása után a bárban ettem egy szendvicset és ittam egy narancslevet (3,00 €). Mivel még hátra volt 6,1 km, nem akartam még sört inni. Itt találkoztam két magyar sráccal is, aki egy hónapot szántak a caminóra, ők ott maradtak San Juan de Ortegában.
Először egy ligetes, hangulatos részen keresztül, lefelé menet Agésba (3,7 km) értem, ahol úgy gondoltam, megérdemlem az aznapi első söröm és az albergue előtt megpihentem, mivel itt wifi is volt. A rövid pihenő után nekivágtam az aznapi utolsó szakasznak, Atapuerca (2,4 km) felé. Így összesen 24,1 km-t mentem, ami egyéni csúcs volt.
Atapuerca előtt monolitok álltak a gabonatáblákban és egy hatalmas tábla jelezte, hogy 1994-ben itt tártak fel egy a Homo antecessortól származó leletegyüttest. Az útikönyvem azt írta, hogy csak előre egyeztetett időpontban lehetséges a múzeum megtekintése, így lemondtam róla, pedig biztos érdekes lett volna. Ja, és azért elég fáradt is voltam, mire délután 2-re elértem az albergue-t.
Az első útba eső szállásra bementem, ami egy magán albergue volt (8 €), és amikor beléptem ott ült egy asztalnál Esther és a barcelonai család két másik fickóval és éppen ebédelni készültek. Én nagyon megörültem neki, és úgy tűnt ők is nekem. Kérdezték, hogy ebédelek-e velük? Hát, persze, boldogan! Egyfajta csodaként éltem meg ezt a helyzetet és persze nagyon elégedett voltam magammal, a lábam is kezdett rendbe jönni. Ebéd után hálából elmosogattam.
Zuhanyzás, mosás után egy kis pihenő következett, majd 5 óra után nekivágtam szétnézni. Felmentem a templomhoz, ahol találkoztam újra az argentin fiúval. Aztán lesétáltam a bolt felé, de közben már igen sötét felhők gyülekeztek.
A tegnapi magyar csajszi, Ági is befutott, tovább akart menni, de mondták neki, hogy vihar lesz, így itt maradt.
Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.
A 10. napi rézkarcon egy olyan régi gyertyatartó jelenik meg, amelyet San Juan de Ortegában láttam a templomban. A cím pedig arra utal, hogy ez a fennsíkon fekvő település ugyanabban a magasságban van, mint Magyarország legmagasabb helye, a Kékestető.
A 10. napi rézkarcon egy olyan régi gyertyatartó jelenik meg, amelyet San Juan de Ortegában láttam a templomban. A cím pedig arra utal, hogy ez a fennsíkon fekvő település ugyanabban a magasságban van, mint Magyarország legmagasabb helye, a Kékestető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése