Ma fél 6-kor keltem, megreggeliztünk a magyar lányokkal és fél 7 előtt 10 perccel indultam is, mert a következő település Los Arcos 12,2 km-re volt. Akkor már kicsit világos volt. Ez nagyon hosszú út volt és a táj is elég monoton. Zenét hallgattam inspirációként, hangosan énekeltem és sírtam közben, úgyse hallotta és látta senki. 
Mikor beértem Los Arcosba, megpihentem egy kicsit a templom (Iglesia de Santa María, 12-18. sz.) árkádjai alatt, de maga a templom itt is zárva volt. Ez azért bosszantott egy kicsit. Vettem három üveg vizet, amivel feltöltöttem a palackjaimat, mert nem vettem észre, hogy volt egy kút is, csak miután már megvettem a vizeket (1,50 €). Két dél-amerikainak kinéző fiút kértem meg, hogy vigyázzon a cuccomra, míg bementem a boltba. Ott megebédeltem az árkádok alatt a tonhal konzervet, amit még előző nap vettem Villamayor de Monjardínban, és kiszelektáltam néhány dolgot a hátizsákomból, hogy könnyebb legyen. Egy csomó papírzsebkendőt (a 100-as csomag csak a felét hagytam meg), krémeket (a Richtofit flakonja folyt már, az alapozómat és a napvédők közül is csak egy kicsi tubust hagytam meg, a többit) kidobtam.
Kifelé a városból egy szoborpark előtt mentem el. csak messziről néztem meg a szobrokat, nem akartam több időt veszteni. Volt egy pár érdekes plasztika.
Innen ismét egy iszonyú monoton szakasz következett, de szerencsére a következő hely, Sansol nem volt annyira messze. Itt megint megpihentem egy kicsit egy kis tiendánál. Itt volt wifi is, így bejelentkeztem facebookon. Szombat dél volt, beszéltem az otthoniakkal és megbeszéltük azt is, hogy így szombat dél körül, ebéd körül, amikor ott vannak Anyukáméknál, akkor hívjuk egymást és beszélünk telefonon, de többször nem kell telefonálni.
A templom mellől szépen rá lehetett látni a következő településre, Torres del Ríóra. Sansol után le és fel vezetett az út a következő kis városkába, Torres del Ríóba (Los Arcosból 8,1 km), ahová az aznapi szállásom terveztem. Több épületből állt ez a szállás és különböző színvonalú szobák voltak, nekem egy olcsó kategóriás is megfelelt, ami 5 euró volt itt. Egy egykori nemesi ház lehetett az épület, nagyon elegáns volt a lépcsőháza, ahol nagyméretű kortárs festmények díszítették a falakat. Egy kis padlásszobában kaptam ágyat, ahol később egy amerikai fiú volt még csak rajtam kívül és ő is korára tervezte a másnapi indulást. De először csak egyedül voltam, kicsit megpihentem, lezuhanyoztam, utána lementem a bár részbe és ettem két szendvicset és ittam egy pohár sört (6,00 €), sajnos szombat délután volt és ilyenkor a tiendák (kis boltok) zárva vannak. 
Négy óra körül elindultam nézelődni. Ötkor kinyitott a kis román kori
kápolna, ami a Szent Sír (Iglesia del Santo Sepulcro, 12. sz. vége, belépő: 1 €) nevet viseli, mert nyolcszögletű alaprajzával a jeruzsálemi Szent Sír bazilikát idézi. Egyszerű, de a kupola mór hatású. Itt megint találkoztam azzal a három nővel, akikkel 3 kislány is volt és útközben is többször elkerültük egymást.
Most 3 napot jöttem szandálban, hogy begyógyuljon a vízhólyagom, de a talpam, illetve a sarkam eléggé fájt a szandálban. Holnap lesz emelkedős rész, megpróbálom újra a bakancsban. És megpróbálok visszatérni a napi 20 km-es gyaloglásos átlaghoz.
Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Az albergue lépcsőházának látványából született meg a 4. napi rézkarc:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.
Az albergue lépcsőházának látványából született meg a 4. napi rézkarc:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése