2013. július 20., szombat

18. nap – Sahagún – El Burgo Raneiro – 17,3 km

Szerencsére nem kellett nagyon-nagyon korán kelni, elég volt itt is fél 6-kor, mert Sahagúnból El Burgo Raneiroig szintén csak 17,3 km. Amikor reggel felkeltem, már a lengyel házaspár éppen indult. 
Jó hosszú ideig nem volt semmi. 





Majd 2 óra múlva elhaladtam egy régi kolostor mellett (Ermita de Parales). Innen még egy óra volt Bercianos del Real Camionó, ahol megreggeliztünk a lengyel házaspárral, ők adtak nekem egy szendvicset, bár volt nekem is készítve egy. Ittam még egy kávét (1,20 ) és újra útnak indultam.

Útközben egy furcsa kapu ívelt át a gyalogúton, olyan volt mint egy ezüst kapu. Messziről láttam egy harangtornyot, aminek nem voltak oldalai, csak a rács és lépcső. A harmadik érdekesség egy olyan ház volt, ahol az ablakrácsok kissé giccsesre sikeredtek. És volt egy hatalmas sárga nyíl kavicsokból kirakva (ebből született meg a 18. napi rézkarc)
























Túl sok látványosság nem volt ezeken kívül, csak egy autópálya alatti árjáró, egy csomó magasfeszültségű vezeték. 
El Burgo Ranero határában egy szép kőkereszt állt.






El Burgo Raneroba jó korán, már fél 11-kor megérkeztem, de sem a községi szállás, azaz az albergue municipal, sem a magánszállás nem volt még nyitva. A bárban vártam meg a nyitást, közben  ittam egy pohár sört (1,20 ), és wifiztem.
Aztán kinyitott végre az Hospadería Jacobeo El Nogal nevezetű hely, ahol egy 5 ágyas szobában voltam (8 ), szerencsére, nem emeletes ágyon. Mielőtt letusoltam volna, elmentem bevásárolni, hiszen szombat volt, délután már nem nyitnak ki a boltok. Bevásároltam gaspachot, narancslevet, ebédet, mindent, ami kellett, még egy csomag ragtapaszt is vettem (11,40 ). Összefutottam megint azzal a magyar lánnyal, Ágival, aki a dél-amerikaiakkal volt, meg aztán Atapuercánál is összefutottunk. Fájlalta nagyon a lábát, de muszáj neki sietni, mert valami barátnője van itthon Amerikából vagy Ausztráliából, vele akar találkozni otthon majd.
A lengyel házaspár a másik szálláson szállt meg, de meghívtam őket estére egy sörre, hiszen annyiszor segítettek már. Lezuhanyoztam, kimostam és dél körül felhívtam Anyukámékat, ott volt nála a lányom és a fiam is és tudtam velük beszélni. Megbeszéltük, hogy hetente egyszer így szombat dél körül beszélünk majd. Csak felesleges mindig… Kiderült, hogy az unokanővérem, aki minden nap nézi a facebookot tényleg mindig tájékoztatja Anyukámat, hogy mit írtam ki és ki, mit reagált erre. Nagyon jó volt beszélni velük!
Délután tovább pihentem, megcsináltam a költségvetésemet. Ez volt a 18. napom, 367, 1 km-t tettem meg a könyv szerint eddig, ez 20,3 km-es napi átlagra jön ki. Eddig több mint 440 eurót költöttem, ez kb. 23 euróra jön ki naponta, tehát tudom tartani mind a km-eket, mind az anyagiakat. Kb. ennyi van még hátra, 18 nap és 360 km. Ezért ez már biztató, hogy kevesebb van előttem, mint mögöttem. Ennek a dolognak nagyon megörültem, sőt mondhatnám, hogy innentől egészen boldog voltam. Holnap már 3. hete, hogy eljöttem otthonról és még 3 hét mire újra látom őket. Elég hosszú lesz ez még!
Négy amerikai került még a szobába, éppen az udvariassági bemutatkozásnál tartottunk, amikor egy fiatalember berohant a szobába, hogy ki van itt Magyarországról? Ő István volt, egy frissen érettségizett triatlonista. 35-40 km-eket ment naponta. (Később olvastam a blogját, ő egy kicsit másként emlékszik a találkozásunkra.)
Az esti találkozó előtt elmentem szétnézni a városkában. 




Nem volt túl sok látnivaló, de azért tettem egy kört és a templomba is betértem. Érdekes volt a templom mellé/elé épített árkádsor. A sétám során a lagúnáknál láttam cicákat is. Azért hiányoznak a saját cicáim is!
Este 6-ra átmentem a bárba, hívtam Istvánt is. A lengyel házaspár késett, de közben jött két másik lengyel, két fiatalember. Aztán megjött a házaspár is, Gregory és Agata. Én fizettem (5,40 ), ittunk a félútra ! Aztán ők visszahívtak. A lengyel pasik elkezdtek politikáról beszélgetni lengyelül, ebből már kimaradtunk és nem is vágytunk rá, hogy bekapcsolódjunk, inkább ittunk egy ettünk egy kis tapast. Az utóbbi időben nem ittam ennyit. Nem kell komolyabb dologra gondolni, csupán 2 korsó sör volt össz-vissz. Érdekes volt a helyieket is megfigyelni így szombat este itt a bár előtt.
























Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.










A 18. napi rézkarc a már fent említett sárga kavicsos nyíl a földön, a címe Nyugat felé félúton:















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése