17. nap - Lédigos - Sahagún - 16,4 km

Reggel Lédigosból indultam, de nem keltem túl korán, mert csak 16,4 km-re van Sahagún. Fél 6-ra húztam az órát, és jól is esett egy kis lustálkodás. Mivel tegnap rendesen belaktam, jót aludtam. Terradilos de los Tempariosban (3 km) ittam egy kávét (1,50 €), a saját kávém már elfogyott, kávéautomata pedig nem volt. Útközben ismét láttam egy szépséges napfelkeltét és egy kövekből kirakott labirintus mellett is elhaladtam. Ehhez hasonló, de nagyobb volt az Atapuerca utáni magaslaton is. Azért kíváncsi volnék, hogy ezeket "használják-e", azaz végigmennek-e rajtuk és ha igen, milyen módon?

Onnan egy 1 és ¼ órás út vezetett San Nicolás Del Real Caminóig, ahol reggeliztem egy tortillás szendvicset (4,70 €), és lecseréltem a bakancsot szandálra. 

Innen egy 2 és 3/4 órás út volt még Sahagúnig, de Sahagún előtt volt egy érdekesség. Az Ermita de la Virgen del Puente (12. sz.) egy mudéjar (román+mór) stílusú kápolna egy kis híd után és itt ennek a közelében található egy aránylag új kapuszerű szobor, amely a Camino Francés földrajzi közepét jelzi Roncesvallestól Santiago de Camposteláig.

Elég korán megérkeztem Sahagúnba. A bikaaréna elhagyása után közvetlenül, ahogy átmentem a vasúti sínek fölött, ott volt a zarándokszállás, amelyet egy templomból átalakítottak át (Iglesia de la Trinidad, 13. és 16-17. sz.). Elfoglaltam a helyet (6,00 €), lezuhanyoztam és nagy boldogságomra a zuhanyzóban voltak tusfürdős és samponos adagolók. Ennek azért örültem meg ennyire, mert én nem vittem csak egy szappant, ezzel mosakodtam, mostam hajat is, de nem igazán látszott egy-egy hajmosás eredménye a hajamon. Most végre samponnal mostam hajat és ez látszott is!

Utána nyakamba vettem város, mert elég sok látnivalóval büszkélkedhet a város. Érdekesség volt, hogy a városban inkább téglából építették fel a középkori templomokat kő hiányában. Mikor elindultam, akkor dél múlt valamivel és mondták, hogy 2-ig még biztosan nyitva van minden. Úgyhogy szépen megnéztem ezeket a román kori templomokat. A San Lorenzoba (13. sz.) nem lehetett bemenni, mert már 4 éve restaurálják. Mellette volt egy múzeum a Szent Hét (Santa Semana) szobrairól, a körmenetben vitt, zömében felöltöztetett szobrok voltak itt kiállítva. Aztán a San Tirsónhoz (12. sz.), ami szintén téglából épült. Kicsit távolabb, a város széle felé van a Nuesta Señora la Peregrinához, ami egy újszerűen felújított egykori bencés kolostor. Ide is elmentem. Nagyon tetszett ez a kolostor, ahogy ötvözték a modern és a régi elemeket. Maketteken bemutatták Sahagún templomait, de kortárs kiállítást is szoktak rendezni a tereiben, most a közeli San Martín épületéről készült festmények és grafikákról volt egy kiállítás, és volt egy másik tárlat is, amelyet éppen akkor rendeztek. (Belépők. 4,00 €)

Visszafelé bevásároltam, egyrészt a Farmaciában vettem egy csomó ragtapaszt, jó drágán (18,98 €). Remélem, ezzel a készletem már kitart egészen Santiagóig. Szerencsére tudtam kártyával fizetni. És bevásároltam kaját, narancslevet, 7 euróért. Visszamentem a szállásra, megebédeltem és pihentem. Aztán onnan már ki se nagyon mozdultam, 3 óra körül viszont elkezdtek próbálni a zenészek, kiderült, hogy ez az épület egyben a koncertterem is, egy légtérben tehát a zarándokszállás a koncertteremmel! Hát, elég érdekes volt. Egyrészt a próba idején, majd este fél 9-kor kezdődő koncert miatt nem lehetett aludni. Iszonyú meleg volt és minden csupa műanyag volt körülöttem, úgyhogy nagyon-nagyon leizzadtam. Ez volt a 2. alkalom, hogy be kellett vennem a fájdalomcsillapítót, mert nem tudtam aludni.

Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.












A 17. napi rézkarc a sahagúni albergue falépcsőházát ábrázolja, a cím pedig - Ingyen koncert - az esti koncertre utal.