20. nap – Mansilla de las Mulas – León: 18,9 km

Mansilla de las Mulasból korán indultam, 1/4 6 után már úton voltam. Éppen telihold volt. Igyekeztem korán Leónba érni, mert ott sok látnivaló volt. Nem volt túl sok a megtett km, de azért fárasztó volt. Megint nyomja a lábamat a bakancs.










Úgy egy óra múlva Puente Villarentébe (6,1 km) értem, ahol egy hosszú híd volt, de még napkelte előtt volt ez, így a fotókon alig látszik. Láttam egy Contadoros óriásplakátot is, amit lefotóztam Péternek. Ezen kívül sok-sok csigát, köztük fekete meztelen csigát is.










Arcahueja (4,3 km) körül volt egy pihenő, ahol egy német zarándokkal találkoztam, aki már visszafelé gyalogolt, de nem szálláson aludt, hanem ott a szabadban egy hálózsákban. 
Minden lehetséges pihenőnél megálltam egy kicsit, kivettem a lábamat a bakancsból, behintőporoztam, de mindezek ellenére, mikor beértem León ipari részébe, lecseréltem a bakancsot szandálra. Elég hosszú ipari zóna előzte meg a várost.










Leónba beérve egy információs pontnál közölték, hogy az a nagy zarándokszállás, amire én is számítottam, az most nem üzemel és egy másik kollégiumféle szállást ajánlottak. A várfal után nemsokkal egy rézkarcos kirakat előtt jöttem el, amit alaposan megnéztem.

Először nem találtam meg a szállást (10 €), túlmentem rajta, de aztán 1/2 11-re odaértem. És kivel találkoztam? Ági volt ott, aki akkor indul el onnan! Legutóbb El Burgo Raneiroban találkoztam vele. A caminón mindenki a saját formáját hozza. Én korán keltem, korán odaértem egy-egy szállásra, míg Ági tovább aludt és akkor indult tovább Leónból, mikor én megérkeztem! Készítettünk egy közös fotót!
A szoba 3 emeleteságyból állt. Gyorsan kimostam, bár teregetni csak az ablakba tudtam, lezuhanyoztam és délben már indultam is várost nézni. Először egy a bencések által fenntartott albergue-be mentem, mert itt foglalkoztak zarándokigazolvány (2 €) kiállítással, ami nekem azért kellett, mert az első már majdnem betelt. Hosszú sor volt, de megértőek voltak a zarándoktársak, hogy nekem csak igazolvány kell, és nem fogok itt aludni.

 






A városháza terére mentem, majd a katedrálishoz - 13-14. sz. (5 €), ami sokkal kedvesebb és szerényebb volt, mint a burgosi. A katedrális melletti múzeum csak 13 óráig volt nyitva, ezért igyekeznem kellett, nem is tudtam mindent alaposan megnézni.

Innen az San Isidoro (10-12. sz.) templomhoz (5 €) mentem, ami nagyon szép román kori. Sajnos, a királysíroknál nem lehetett fotózni, pedig igazán érdekes freskók voltak a 4 evangélistáról, de egy képeslapot vettem (0,30 €) róluk.

Itt a templom előtt állt egy magányos korinthoszi oszlop, aminek a tetején egy gólyafészek volt. Ezt dolgoztam fel később a rézkarc-sorozatomban. 
Ezek után úgy döntöttem, hogy megérdemlek egy ebédet. Leültem egy forgalmas sétáló utca egyik éttermének teraszára, és rendeltem egy menüt (11,10 €). Így ezen a napon elég sokat költöttem, majdnem 40 eurót, de úgy 3-4 naponta engedtem meg magamnak egy-egy zarándokmenüt.
Nézelődés közben találkoztam Lídiával az olasz csajjal, akinek harsány hangjára és jellegzetes angoljára először Burgos után Hortillos del Caminoban figyeltem fel, még a 12. napomon, azaz július 14-én. Azután folyton kerülgettük egymást az úton is, de sokszor volt, hogy ugyanott szálltunk meg. Utoljára Sahagúnban láttam, mikor onnan keresett buszt Leónba, mert a bokája nagyon fájt. Nagyon megörültünk itt Leónban egymásnak, újságolta, hogy kivett egy szállodai szobát, pihent és hajat festett. Így teljesen regenerálódva folytatja majd holnap a gyaloglást.
Elsétáltam még a Gaudi által tervezett épület elé, majd hazafelé még sok érdekes szobrot láttam és vásároltam másnapra kaját és italt (5,70 €), majd sziesztáztam egyet én is.
Hét óra körül visszaindultam a központba, elmentem a katedrálishoz újra, hogy délutáni fényben is lássam a nyugati homlokzatot.




Fél 8-ra visszamentem a San Isidoro templomba, mert akkor volt a zarándokmise. Már Burgosban is szerettem volna egy ilyen zarándokmisére elmenni, de ott egy órával később kezdődött, akkor már én aludtam. Nagyon megható volt a mise, bár én nem sokat értetem belőle. Kiállítottak bennünket, kb. 5 zarándokot a szentélybe, előre és mindenki, aki a templomban volt, értünk imádkozott, hogy mi megérkezzünk Santiagóba, kaptunk egy kis áldást. Reméltem, hogy ez rajtam marad és segít majd a további utamon.

Visszaérve a szállásra nem kellett ringatni ismét, gyorsan és jót aludtam. Közben lett két szobatársam is egy holland fiatal pár, akik innen kezdik az ő caminójukat.

Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.

 A 20. napi rézkarc, mint ahogy már említettem az antik oszlopon lévő gólyafészket ábrázolja.