Hat előtt 5 perccel keltem és addigra már nagyon sokan elindultak, főleg a kerékpárosok. Két olasz fickót kértem meg, hogy hadd menjek velük, míg sötét van, de miután kivilágosodott magukra hagytam őket, hiszen ők gyorsabban tudtak haladni, mint én. Elég hosszú unalmas szakasz volt ez a reggeli rész.Nyolc óra körül értem Fonfríába (6,4 km), ahol egy albergue-nél megpihentem és megreggeliztem. Nem volt semmilyen kajám, így vettem egy szendvicset és egy pohár narancslevet. Volt wifi is, legalább egy félórát elvacakoltam itt. James is befutott, leült az asztalomhoz és megkávézott. Adtam neki egyet a képeslapjaimból. Innentől a tehenek uralták a tájat és az utat, tehéntrágya volt mindenhol.
A következő pihenőnél, O Biduedonál (3,3 km) csak egy narancslevet ittam és itt utolért Marjo.
Ramilban (6,3 km) utolértem Jamest a több, mint százéves gesztenyefánál, ahol végigfeküdt éppen egy padon. Nagyon ki volt purcanva, pedig innen már nem volt messze Tricastela (0,5 km), én tovább is mentem egy-két fotó készítése után.
Marjóval megbeszéltük, hogy Tricastelában az Aitzena nevű magán albergue-ben fogunk megszállni és amelyikünk előbb érkezik foglal a másiknak ágyat. Ahogy beléptem a fogadó térbe, mindenhol régi textilek, miseruhák üveg alatt, régi faragott fatáblák voltak, mintha egy múzeumban lennék. A szobák már azért jóval puritánabban voltak. Mindeközben Beethoven és Vivaldi szólt. Mire lefürödtem, megérkezett Marjo is.
Ő a mosással kezdte, mert mindenét ki kellett mosnia az ágyi poloska miatt. Én is kimostam, de csak kézzel. Volt külön centrifuga, ki tudtam végre centrifugázni a dolgaimat, ezért a nehezen száradó pulóverem is kimostam. Mikor végeztem átmentem a boltba és bevásároltam. Vettem ebédnek és másnapi reggelinek valót is. Elég sokat költöttem, mert találtam kalapot, ami ma már hiányzott az erősen tűző nap miatt, és egy lábkrémet is "kényeztetésként". Ezeken kívül vettem egy-egy doboz sört, gondoltam, Marjo is szívesen megiszik majd egyet.
Mikor visszaértem, Marjo egy fürdőköntösben teregette a kimosott ruháit. Kérdeztem, inna-e egy sört. Igent mondott, de magára mutatott, hogy így nem tudunk elmenni sört inni. Erre felmutattam neki a dobozos sört. Láthatóan örült neki! A mai jó cselekedetem is megvolt ezzel!
Ezután leültem a gyönyörű fogadótérben az asztalhoz és egy spanyol lakomát csaptam: gaspachót ittam, paellát ettem, majd Estrella sörrel fejeztem be. Elégedett voltam a helyzettel. Még vacsorára is jutott egy kis sajt, szilva és a gaspacho maradéka. Elkészítettem a következő napokra a szendvicsemet is, hogy erre már ne kelljen költeni, hiszen ma annak ellenére sokat költöttem, hogy nem is étteremben kajáztam.Ebéd és egy kis pihenés után sétáltam egyet a városkában, felmértem, hogy merre kell másnap elindulni. Elsétáltam a temetőhöz is, nagyon helyes volt. Találkoztam egy magyar házaspárral, a férfi 80 éves volt, a feleség 70 körül és azt mondták, hogy ez már a 3. caminójuk és ahogy hazaérnek, rögtön elkezdik tervezgetni a következőt. Én ezt el se tudtam képzelni magamról, hogy újra útra keljek és gyalogoljak.
Közben már a hazafelé utamra gondolva, ráírtam egy Párizsban élő volt tanítványomra, hogy szerinte érdemes-e a két gépem közötti időben (4 óra!) kimenni a városba. Azt írta, hogy szerinte nem, mert drága is, kb. 20 euró oda és ugyanennyi vissza a reptérre a jegy az R.E.R.-re és időben is hosszú, ráadásul, hogy a bármi gikszer adódik, akkor nagy gáz lenne. Így lemondtam róla, hogy az idén közelebbről is lássam kedvenc városomat, ne csak a levegőből.Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.
A mai rézkarc témája a több mint 100 éves gesztenyefa, illetve a törzsére ráfestett nagy sárga nyíl lett. A címe: Jel a százéves gesztenyefán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése