14. nap – Castrojeriz – Frómista – 25,3 km

Reggel Castrojerizből korán indultam szokásos módon, de egy kicsit aggódtam, mert láttam az időjárás előrejelzésben, hogy esni fog, sőt vihar lesz. Féltem a vihartól, nem akartam egyedül menni, ezért a másik szállónál megvártam, amíg kijött valaki, akivel együtt mehettem. Egy amerikai családot szemeltem ki magamnak, akik 3 lánnyal voltak, közülük Lizával beszélgettem útközben. Feltettem a hátizsákra a védőhuzatot és felvettem az esőkabátot és nemsokára el is kezdett esni. Hat óra lett mire elindultunk. Megfordult a fejelemben, hogy inkább vissza kellene fordulni (babonából állítólag nem szabad a caminón visszafordulni), de aztán mentünk előre, mentünk a sötétben. Hát ronggyá áztam. Persze a hátizsákot megvédte a zsák, és engem is az esőkabát, de az esőkabát nyakánál beesett, beszivárgott a víz, így a sálam, a pulóverem nyaka, eleje mind vizes lett. Már felértünk a hegytetőre az Alto de Mostelaresre (3,7 km, 6:35), mikor valamennyire alábbhagyott, ott én megpihentem egy kicsit, addigra kezdett virradni is.

Utána már szerencsére már nem esett, megpihentem többször is, aztán megfordult a fejemben, hogy nem megyek Frómistáig tovább, hiszen az 25 km lenne, hanem megállok még inkább előtte valamikor, hogy megszárítsam a cuccaimat. De mentem tovább, és a nagyon helyes San Nicolás-kápolnánál (13. sz.) álltam meg egy kicsit (5,7 km), amit átalakítottak zarándokszállássá. 

Innen nem volt már messze Itero de la Vega (19, km, 8:50), ahol megpihentem, megreggeliztem (3,35 €) és megszárítkoztam. Itt összefutottam a kanadai házaspárral, akivel két napja találkoztam először.

Aztán Boadilla del Caminóba (8,3 km, 11:40) érintem úgy 2 óra múlva. Ez a városka arról a szépen faragott törvényoszlopról (14. sz.) híres, ami a városka temploma (Nuestra Señora de la Asunción, 16. sz.) mögött áll. Még éppen be tudtam menni a templomba, mert délben bezárt. A zarándokszállásra is belestem, de mentem tovább Frómistába.

Boadilla del Caminót elhagyva végig egy csatorna mellett vezetett az út. Ezt a csatornát (Canal de Castilla, 18-19.sz.), öntözésre és áruszállításra is használták, de ma már inkább csak turisztikai célokat szolgál. Frómista előtt egy 14 zsilipes rendszer emelte át a hajókat. 

Ahogy beértem a városba, éppen utamba esett egy bolt, ítt bevásároltam (6,49 €), és összefutottam a lengyel házaspárral is. Az önkormányzati szállás (7,00 €) éppen az Iglesia de San Martín (11. sz) közelében volt. Gyorsan letusoltam, micsoda luxus: külön nő, külön férfi zuhanyzó is volt! Kimostam a napi szennyest, kiteregettem és átmentem a szomszédos bárba (1,30 €), mert a szálláson nem volt wifi, viszont ott igen. Márpedig most nemcsak egyszerű kapcsolattartásra, hanem banki ügyletek intézésére is kellett a netes kapcsolat. A hitelkártya tartozásom kellett átutalni a folyószámlámról. Az ügyintézés után kívülről és belülről (1,00 €) is megnéztem a San Martín templomot, igazán fantasztikusak voltak a kőfaragásai. 

Aztán sétáltam egy kicsit még, de messzire nem mertem menni, mert fújt a szél és olyan vihar előttinek tűnt az idő. De azért még egy másik templomot is megnéztem, ez az Iglesia de San Perdo (15. sz.) volt. A többi (még 2) középkori templomhoz nem mentem el.

A szálláson újra egy szobában aludtam a lengyel és a kanadai házaspárral és Riccardoval.

A nap végén nagyon büszke voltam magamra, mert ma volt minden, amitől tartottam és mégis sikerült legyőznöm minden akadályt! Volt hegy, volt eső, volt napsütés, volt szép templom, zsilipes csatorna, ügyintézés és 25,3 km!

Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.

Rézkarcban a mai nap élményei közül a zsilipes csatornát örökítettem meg, mert ilyet még nem láttam előtte. A grafika címe egyszerűen Frómista előtt lett.