23. nap – Astorga - Rabanal del Camino: 20,2 km

Reggel Lídiával együtt keltem, de aztán volt megint egy félreértés közünk, én fél 6-kor elindultam nélküle. Ő hosszabb ideig készülődik reggel, előbb kel, de mégis később lesz kész. Nekem elég ilyenkor 20-30 perc.
Hosszú és sötét volt a kivezető szakasz. Volt még néhány látnivaló, de sötétben semmit sem láttam belőlük. Úgy 1 óra múlva Murias de Rechivaloba (4,5 km) értem, majd innen tovább tartott az út felfelé és amikor napkeltekor, azaz 7 óra körül visszanéztem Astorga felé, valami egészen gyönyörűséges látvány tárult a szemem elé. Fantasztikus színekben láttam az astorgai katedrális sziluettjét. 






A második pihenőnél, Santa Catalin de Somozánál (4,3 km) úgy 3/4 8 körül utolért Lídia. Én óránként megpihentem, kivettem a lábamat a bakancsból és behintőporoztam. Aztán rájöttem arra, hogy tiszta víz a zoknim, ezért egy másik, tiszta és száraz zoknit vettem fel és ebben így egész nap bírtam. Készült egy lábszelfi a reggelizés közben.
A harmadik útbaeső települést, El Gansót (4,2km) 1/4 10 körül értem el, beültem a helyi bárba, azt remélve, hogy lesz wifi, de a kocsmáros elég gúnyosan válaszolt a kérdésemre, hogy nincs wifi, igyatok, egyetek, beszélgessetek inkább. Valamennyire igaza volt, de mégis...Vettem egy üveg ásványvizet (1,00) és  megittam.


















Innen ismét egy szép, virágokkal teli szakasz következett, de ez volt a mai leghosszabb szakasz.

Rabanal del Camino (7,2 km) legelején szálltam meg (5,00), kimostam, kiteregettem az utca túloldán lévő kertben. Szétnéztem a városkában, kerestem egy boltot, vettem kaját ebédre és reggelire is (2,90).

Rabanal del Caminoban ért a hír, hogy előző nap volt egy baleset. Santiago de Compostelában egy vonat kisiklott, 78 halottról számoltak be. Eredetileg azért is akartam ezen a helyen megszállni, mert a település védő szentje, Szent Jakab és azt írta az útikönyvem, hogy július 25-én (Szent Jakab napján, azaz ma) hatalmas fieszta van a városban. A fieszta elmaradt, mert gyászoltak a galíciaiak. Azért is volt ilyen sok áldozat, mert sokan erre a napra hazautaznak Galíciába és egy ilyen tömött vonattal történt a baleset. Az esti zarándokmise se igazán a zarándokokról szólt, hanem a baleset áldozatairól és a hozzátartozókról. Zarándokok olvastak fel különböző nyelveken részleteket Szt. Jakabról és a pap is két nyelven mondott el mindent (spanyolul és angolul), tehát igazán internacionális volt a szertartás. A mise után a templom előtt mindezek ellenére volt egy kis megvendégelés, sütemények, üdítő és bor, de zene nem volt. 
A templomnál találkoztam James-szel, az angol fickóval, akivel Sahagúnban voltunk ágyszomszédok, de rajta kívül is volt néhány ismerős arc. Ez is jellemző, hogy James nem zarándokszálláson, hanem egy panzióban szállt meg. Nem bírta a gyűrődést.
 


 

 








Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.

A mai rézkarcon a reggeli látványt próbáltam visszaadni, amikor visszatekintve kirajzolódott az astogai katedrális sziluettje.