12. nap - Burgos - Hornillos del Camino - 21,1 km

Ismét korán reggel indultam volna, de az önkormányzati szálláson csak reggel 6-kor nyitották ki a kaput. Már sokan várakoztunk a földszinten, megittam egy kávét az automatából (0,70 €)és összeakadtam jó néhány emberrel: Azzal a két magyar sráccal is, akikkel két napja San Juan de Ortegában találkoztam először. Az egyikük debreceni, a másikuk kolozsvári. Találkoztam Francois-val is, aki egy francia 74 éves bácsika és Atapuercában ismerkedtem meg vele, Estherékkel volt. Kérdezte, hogy megyünk-e együtt? Persze, mondtam. Amikor kinyitották a kaput, akkor Burgosból, a szállásról szinte kirajzottunk. Nem voltunk egyedül az úton, egymást érték a zarándokok, így nem kellett a jelzéseket sem nézni, csak a többiek után menni. 

Nagyon hosszú ideig nem volt semmi. Amikor megérkeztünk Tardajosba (10,7 km) az első olyan helyre, ahol lehetett reggelizni. Mi is megreggeliztünk (4,55 €), de nagyon hosszú volt a sor a bárban. Francois-val mentem tehát, és ennek az öreg bácsikának a tempója pont jó volt nekem. Ő egyébként Arles-ból indult! Egy ideig csatlakozott hozzánk Roni is, aki Torinóból jött és autóbuszsofőr volt. Francois marseille-i volt és ahogy beszélgettünk, eszembe jutott, hogy éppen július 14. van, azaz a franciák nemzeti ünnepe! 
És persze eszembe jutott, hogy ezelőtt 24 éve Péterrel kint voltunk ezen a hatalmas ünnepen, a francia forradalom 200 éves évfordulóján Párizsban. Ez amolyan elő nászút volt.  Bizony gyakran eszembe jutott ez a 24 évvel ezelőtti nap, meg persze az egész nyár, a házasságkötésünk is. Arra gondoltam, hogy most én egymás után újraélem az életem különböző szakaszait. Az első szakaszban sokat gondoltam a szüleimre, a gyerekkoromra, hogy nem tudok elég hálás lenni nekik. Meg persze a gyerekeimre is gondoltam. Volt némi bűntudatom is, hogy ezt a 6 hetet és ezt a sok pénz most magamra áldozom. Lehet, hogy otthon jobb lenne és másra is lehetne költeni ezt a pénzt. Na, mindegy, most már itt vagyok, így döntöttem egykor, tehát nincs mit csinálni, mint végig kell menni az úton és megpróbálom élvezni! 
Tardajos után nemsokkal volt egy másik település, Burgos - Hornillos del Camino (2,3 km), de után ismét egy hosszú kietlen, árnyék nélküli szakasz, az úgynevezett Maseta következett. Amikor megérkeztünk Hornillos del Camióba (8,1 km), akkor lepihentünk az önkormányzati szállás előtti lépcsőn. Sokan pihentek ott, ettől egy kicsit megijedtem, mert a szállás nem volt sok férőhelyes, de aztán kiderült, hogy a többség csak megpihent és ment tovább. A lengyel házaspár is ott várakozott a nyitásra, ők nem mentek tovább. Velük 2 napja találkoztam először, és nem tudtam, hogy lengyelek, Francois ismertetett bennünket össze. Mi ott maradtunk a szálláson (5,00 €), ennyi volt a mai penzum, de Francois továbbindult, San Bolig, ami még 5,6 km volt. Nem tudom, mi lett vele, többé nem láttam. Mielőtt elment volna, adtam neki egyet a képeslapjaimból, odaírtam neki az címemet is. Na, akkor valahogy elvesztettem a fekete a tollamat. 
A szállás lefoglalása után megcéloztam a közeli bárt, ahol ettem egy zarándokmenüt (9,60 €) és reméltem, hogy van wifi. De nem volt wifi, se ott, se a szálláson, se az egész faluban. Egy kicsit elzártnak éreztem magamat a sok felbukkant régi élménnyel. Péternek írtam egy sms-t. 









A templom előtti téren láttam meg először azt a dél-koreai családot, akivel még sokszor összefutottam. Fiatal házaspár az lány anyukájával. Mindig olyan szállást kerestek, ahol tudtak főzni. Csodálkoztam, hogy Dél-Koreából is jönnek ide zarándokolni, de hallottam már mástól, hogy sokan vannak onnan. Aztán azt is megtudtam, hogy miért. Nem tudtam addig, hogy Dél-Koreában jelentős a keresztény vallás.
Nagy igyekezetemben, hogy hátha sikerül wifit találnom,  valamit elnyomkodhattam az okostelefonomon. Ez eredmény az lett, hogy a sim-kártyám zárolva lett, legalább is ezt írta ki. Hívást nem tudtam kezdeményezni róla, csak segélyhívást, csak fogadni lehetett volna a hívásokat, ha hívott volna valaki. Nagyon-nagyon megijedtem, egész éjszaka ezzel álmodtam, főként szörnyű rossz dolgokat. Úgy éreztem, hogy így nagyon-nagyon el vagyok vágva otthonról. Mi lesz még velem 4 hétig, ha ez így marad? Persze lehet, hogy ez is egyfajta jelzés volt, hogy nem kéne annyit lógni a facebookon, amikor van wifi lehetőség. Lehet, hogy jobban meg kell gondolnom, hogy hogyan maradok kapcsolatban az otthoniakkal. Egész éjjel forgolódtam és többször is leizzadtam. 

Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011












Túl sok érdekes látnivaló nem volt ezen a napon, ezért úgy döntöttem, hogy azokból a padokból mutatok be most itt kettőt, amelyet különböző egyesületek, egyletek állítottak fel kifejezetten a zarándokok számára, hogy meg tudjanak pihenni, le tudjanak ülni. Az úton több helyen is lehet ilyeneket látni.