16. nap – Carrión de los Condes – Lédigos – 20,3 km

Korán keltem, valahogy úgy alakult, hogy nagyon korán el is indultam, 5 óra múlt 10 perccel, amikor kiléptem az albergue kapuján. Tudtam, hogy hosszú ideig nem lesz semmi, ezért készítettem magamnak szendvicset, kávét megittam reggel, felöntöttem a kulacsomat az előző nap vásárolt sárgarépalével.

Még sötétben mentem az és éppen ezért semmit sem láttam, a Abadía de Santa María de Benivivere romjaiból.

Útközben utolért és egy darabig együtt mentem azzal a német zenetanárnővel, Heidivel, akivel egy szobában aludtam az elmúlt éjjel. Beszélgettünk arról, hogy merre járt Magyarországon és hogy milyen fontos a művészet és a művészeti nevelés. Együtt álltunk meg az egyik pihennél reggelizni, de aztán mondtam neki, hogy nyugodtan hagyjon el, ha ő gyorsabban akar menni. Jó hosszú út után, 17 km után, megérkeztünk Calzadilla de la Cuezába (17,3 km), ott megpihentem egy kicsi, ittam egy narancslevet (1,50 €), nem volt persze wifi, meg semmi, úgyhogy végül is továbbindultam a mai utolsó szakaszra, Lédigosba (6 km).

Mikor, 11 óra után nem sokkal megérkeztem Lédigosba, én voltam az első, én választhattam ki az első ágyat! Itt a szálláson (6,00 €) szerencsére a szálláson volt wifi, számítógép, kocsma, elég hely.

Tudtam enni is zarándok menüt (9,00 €), bár elsőre délután 3-kor azt mondák, hogy már nincs konyha. Mondtam, hogy legalább egy saláta mixet hadd kapjak. Úgy ettem a salátát, hogy más már nem lesz, sok kenyérrel. Erre mikor azt megettem, mégis csak kihozták második fogást, sült húst krumplival. A krumplit félig megettem a húst elraktam másnapra, és még jégkrémet is kaptam. Teljesen tele lettem. Sört kértem az ebédhez, de a szomszéd asztalnál ülők (Lidai, egy spanyol csaj és a nagyapa az unokájával) nem bírtak az üveg borral, amit kaptak és rám hagyományozták a maradékot. Tehát nemcsak belaktak, hanem még a bortól kellemesen le is zsibbadtam. Minden fájdalom elmúlt, minden-minden tökéletes volt.

Volt két számítógép, ahol nekiláthattam a memóriakártyáimról átmásolni a fotókat a pendrive-okra. Erre 4-szer 20 percre volt szükségem, így 4 €–t áldoztam most erre, de most minden fotóm le van mentve, újra szabad minden memóriakártyám, lehet fotózni!

Délután 6 óra felé szétnéztem a faluban, azaz felmentem a templomdombra és a temetőhöz, ahonnan körbe tudtam nézni, de semmi más látnivaló nem volt.

Két nap szandálozás után viszont fájt megint a sarkam, másnap megint megpróbálkozom a bakanccsal. Most járok 16 nap után 333,4 megtett km-nél a könyv szerint. Ma 20,3 km-t mentem.

Holnap rövid nap következik, de az időjárás előrejelzésben azt láttam, hogy Sahagún környékén esni fog, már 11 órától. A korai kelés így indokolt, hogy időben odaérjek a szállásra és lehetőleg ne ázzak el. Igazából az esőtől félek legjobban. Most itt van a szálláson a lengyel házaspár, Lídai az olasz csajszi, akivel a múltkor is együtt aludtam, a dél-koreaiak, tehát együtt a csapat. Viszont Riccardo, a spanyol fickó eltűnt. 

Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.











A mai rézkarc a lédogosi szállást örökítette meg, mikor elsőként elfoglaltam egy jó fekvésű alsó ágyat. Ott van mellette a hátizsákom.