Október elején volt a nevezési határideje annak a pályázatnak, amit a Szent Jakab Zarándokút írt ki. A nevezési feltétel az volt, hogy a pályázó igazolja, hogy járt a Magyar Szent Jakab Zarándokúton. Mivel nekem friss volt az élmény, hiszen a nyáron tettem meg 5 napot az útból, pályáztam. Bár útközben nem úgy fotóztam, hogy egy fotópályázatra megfeleljenek a képeim. Max. öt fotóval lehetett pályázni, én is öt fotót küldtem be. Elég nagy feladat volt a válogatás, hiszen sokat fotóztam.
A beküldött öt fotóból hármat tartott a zsűri érdemesnek arra, hogy a Magyar Szent Jakab Zarándokút facebook oldalán megjelenjen és a közönség szavazhasson rá.
A három fotómból szerintem a legkommerszebb kapta a legtöbb szavazatot. Az a kép bekerült a fotópályázat 36 legjobbja közé és így egy kiállításon is részt vett.
Ez a kiállítás március 3-án nyílt Budapesten a Fiktív Pubban. Sikerült nekem is felmennem a megnyitóra, ami azért is volt számomra érdekes, mert a díjazottak az én caminós rézkarcaimat, illetve az azokról készült könyvjelzőket kapták ajándékba.Már fél 7-kor elég nagy tömeg volt a Fiktív Pubban, ahol én először a galérián találtam helyet magamnak, éppen az én kiállított fotóm előtti asztalnál, de voltam egyedül, az asztalnál egy arcra ismerős hölgy ült, akiről akkor még nem tudtam, hogy honnan ismerős. Egy kis idő után felszabadult egy mások asztal, akkor behívtam a pub előtt várakozó férjemet és fiamat és hamarosan kezdődött is a megnyitó. Dukát Csilla beszélt a pályázatról, majd Szabados Tamás operatőr beszélt a fotókról. Ezek után Rozsnyai Margit pszichológus (itt jöttem rá, hogy ő volt az ismerős hölgy az asztalomnál, és ő beszélt abban a 6 részes caminóról szóló filmben, amit én is többször megnéztem) értékelte a kiállított képeket. Kiosztották a díjakat, de sajnos nem jegyeztem meg, hogy ki melyik díjat kapta. Viszont itt van néhány kép a díjazottakból:
Turcsek Rozika két képe
Kutasi Anna és Doroszi Renáta képei:
