Szombat reggel egy igen gyors expressz vonattal hip-hop Budapesten voltunk a Keletiben. Összesen 1 óra 50 perc alatt. Innen át kellett mennünk a Nyugatiba, ahonnan a kecskeméti, jóval lassabb vonat indult, de 1/4 1-re befutottunk Kecskemétre!
És akkor nézzük a tanulságokat!
Tudom, hogy nem kellene a spanyolországi francia úttal összehasonlítanom ezt az 5 éve működő magyarországit, de mivel más tapasztalatom nincs, és én is szeretném, ha ez a magyar camino népszerűbb lenne, óhatatlan az összevetés. A barátnőm mondta, hogy nekem először kellett volna megjárnom a magyar szakaszt és utána a spanyolt, és akkor minden szép és jó lenne.
Először is nagyon jó, hogy nem egyedül mentem most! Az erdőben bolyongást nem biztos, hogy jól viseltem volna egyedül. Még a spanyol utam előtt elmentem 5 napra túrázni Nógrádba, hogy lássam egyáltalán bírom-e én ezt. Ott is volt eltévedés, település szélén cigánytelep, szabadon engedett kutyák. Ezektől én tartok, egyedül meg pláne. Ilyenekkel a spanyol szakaszon nem találkoztam, az teljesen biztonságos volt. Ott ugyan egyedül mentem, de eltévedni nem lehetett, mert előbb-utóbb biztos jött arra egy másik zarándok, ha a jó úton voltál. És még az erdőkben is ott voltak a sárga nyilak mindig egy-egy elágazásnál és nem azok után! Nem szerettem Spanyolországban sem sötétben menni, de a hőség miatt muszáj volt korán fejlámpával elindulni. Itthon korábban világosodik, nincs ilyen gond, de lehet, hogy valaki nem nyáron megy és korábban sötétedik. Én tutira nem mernék itthon sötétben botorkálni.
Már írtam, hogy azt vettük észre, hogy ez a magyar camino inkább természetjáró szemlélettel lett kialakítva, általában elkerüli a lakott településeket, inkább az erdőben, mezőkön, vagy töltéseken megy. Én (nem tagadom) urbánus vagyok, nekem kellenek a települések, az épületek, a templomok, az emberek, a pihenők, a kávézók, a kiskocsmák. A spanyolországi utakon is vannak megadva alternatív szakaszok, ahol azt írják, hogy erre rövidebb, de unalmasabb a táj, arra meg hosszabb, de szebb. Mindenki eldöntheti, hogy merre megy. Én adnék alternatív, urbánus szemlélettel kialakított útvonalakat is, mint ahogy ezt meg is tettük a saját esetünkben. Egy-egy kis település biztos örülne a betérő zarándokoknak. Ha a templomok nyitva lennének, jó lenne beülni, csendesen elmélkedni, de elég kevés nyitott templommal találkoztunk. A pihenők meg esőben vagy eső után használhatatlanok, mert nincs fedél felettük.
Héderváron és Mosonmagyaróváron a szállásoknak nem volt pecsétje, így az egyik helyen az étteremben pecsételtettünk, a másikon meg el is maradt a pecsét. Azon a szállások, amik a honlapon vagy az útikönyvben szerepelnek, igazán készíthetnének maguknak egy szép pecsétet. És semmiképpen sem javasolnám az "egyéjszakás" felárat ezeknél a szállásoknál! Jó lenne, hogy közben is lennének majd szállások és rugalmasabb lenne a foglalás, illetve ha nem kellene bejelentkezni előtte.
Ha egész nap megy az ember és csak az éjszaka marad a regenerálódásra, akkor biztosan nem fogja megnézni a helyi nevezetességeket. Nekem a 27-30 km/nap sok, de napi 20 km után még kíváncsi vagyok és időm és energiám is van, hogy szétnézzek az adott településen. Így voltam ezzel Spanyolországban is.
Valószínű kevés volt most az igazi elmélyülésre az 5 nap, ez most inkább túrának sikerült így, mint zarándoklatnak, de ez nem az út, hanem az én hibám. Azért ebben az 5 napban zanzásítva volt minden, mindenféle időjárás, elkeseredés és elbizakodás is. Kicsit egyenetlenül alakultak a napi élményeink, az első két nap semmi főt kaját nem ettünk, majd az azt követő 3 napon mindig be ültünk egy vendéglőbe. Jobb lett volna felváltva.
A táj és az épületek számomra, mint grafikusnak nem voltak olyan inspirálóak, de ettől függetlenül szándékozom egy minimum 5 darabos rézkarc-sorozatot készíteni majd a számomra legmeghatározóbb vizuális élményekből.
Szóval, még egyszer hangsúlyoznám, hogy észrevételeim nem rosszindulatúak! Lehet, hogy én vagyok túl kényelmes, de inkább azt mondanám más szemléletű. Ha nagyon kényelmes lennék, akkor nem indulnék el egy nagy hátizsákkal gyalog.
Sok sikert, sok zarándokot és fejlődést kívánok az út megalkotóinak és gondozóinak!
Idén nyáron visszatérek Spanyolországba és újra gyalogolni fogok. Kicsit azért más lesz az idei caminóm, mint a 6 évvel ezelőtti első zarándoklatom, amit a francia úton tettem meg. Most csak kb. 3 hétig fogok gyalogolni és nem egyedül, hanem egy spanyolos, többszörös caminós barátnőmmel.
