Ahhoz képest, hogy csak délután 4 körül indult a gépen, jó korán elindultunk, mert a férjem vitt fel a repülőtérre és megígérte egy barátjának, hogy őt meg hazahozza, és így az ő gépnek érkezéséhez igazítottuk az indulásunkat. A reptéren beültem egy kávézóba, és Szerb Antal Utas és Holdvilág című
hangoskönyvét hallgattam. Közben rájöttem, hogy az egyik caminós útikönyvet
otthon hagyhattam. A hátizsákomat befóliáztattam, a kézipoggyászom egy DM-es szatyor és az övtáskám volt. Aztán fél kettő körül kiírták a párizsi gépet, becsekkoltak
és eszméletlen sokat várakoztam, ráadásul késett a gép. Igazából az eredeti induláshoz képest 35 perccel
később szálltunk csak fel. 15.55 helyett csak 16.30-kor. Sikerült ablak mellé ülnöm, így tudtam fotózni. A gépen csak italt
szolgáltak fel, még jó, hogy vittem két szendvicset a reptérre. Aztán Párizsban
át kellett mennem a 2F terminálból a 2G terminálba. Ezen elég sokat izgultam
közben, hogy hogyan fogok átmenni, mert kiderült, hogy nem lehet csak úgy
egyszerűen átsétálni, de aztán elég egyértelmű jelzések voltak. Egy belső buszjárat kőrözött a terminálok között. Csak az lepett meg,
hogy teljesen ki kellett mennem, tehát semmiféle, csak a tranzitutasok számára fenntartott sáv nem volt, nyugodtan kimehettem volna akár a városba is. Párizsban is várakoztam majdnem két órát, közben vettem egy szendvicset és ittam egy sört (9,55 €). Ott, Párizsban azon kezdtem el izgulni, hogy meg fogom-e kapni a csomagomat Bilbaóban? Azaz, hogy átviszik-e azt a bilbaói gépre. A bilbaói gép menetrend szerint indult és érkezett, és amikor megláttam a csomagomat a gyönyörű szép neon zöld fóliában, akkor egy kicsit megnyugodtam. A gépen ülve láttam lemenni a Napot. Mikor megérkeztünk Bilbaóba és megkaptam a csomagom, kirohantam a reptér elé, de buszok azok már nem voltak, csak taxi. Erre mondjuk nagyjából számítottam, még odahaza megnéztem, hogy lehet a reptérről bejutni a városba, és láttam, hogy vasárnap este elég korán (a spanyolokra nem jellemző módon) elmegy az utolsó busz is a város felé. A taxi egy kicsit drágább volt, mint gondoltam (26,00 €), azt hittem egy huszasból megúszom.
A panzióm utcája egy icurka-picurka kis utca volt, régi házakkal Bilbao óvárosában, ami nagyon hangulatos. A szállásom nem volt extra, sőt nagyon puritán volt (36,74 € 2 éjszakára). Este 11 óra lett, mire a szobámat elfoglaltam. Ez nekem már elég késői időpont. Igyekeztem gyorsan ágyba kerülni és aludni, de azért még rácsatlakoztam a wifi-re és bejelentkeztem az otthoniaknak.
A repülőúton az fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném a pillanatot élvezni és nem mindig a következő dolgok miatt aggódni. Ez a következő dolgokon való aggódás a repülőn is előjött. Párizs felé azon aggódtam, hogy hogy fogok áttalálni egyik terminálból a másikba, aztán azon aggódtam, hogy meg lesz-e a csomagom, aztán azon, hogy hogy fogok eltalálni Bilbaóban a szállásra. Most már elég legyen az aggódás, éljünk a mának, élvezd a pillanatot Marianna! - mondtam magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése