0. nap - Bilbao - Pamplona

Úgy 7 óra körül keltem, nem szabad elfelejteni, hogy itt később világosodik, kb. 7 órakor jön fel a Nap. Megreggeliztem az otthonról hozott kolbászt, kenyeret és a tegnap vásárolt paradicsomot és a kiscserepes kefirt.

Nem sokkal 8 óra után elindultam, izgultam (hiába mondogattam magamnak, hogy nem kellene), nem tudtam, mennyi időt vesz igénybe hátizsákostól, míg eljutok a buszpályaudvarig a mertóval (1,50 €). Hát, elég gyorsan megérkeztem, így aztán majd másfél órát várakoztam a busz indulásáig, azaz 10 óráig.

A buszon volt wifi, a facebookon éppen akkor írt Sándor Anikó arról, hogy valakik éppen most kezdik meg a gyaloglást a caminón. Írtam, hogy én meg holnap indulok Pamplonából. A buszon egyébként legalább két ember volt még caminós, de úgy láttam, hogy ők tovább utaztak.

Kicsi késéssel, délre érkeztünk meg Pamplonába, ahol a buszpályaudvarról gyalog indultam a központ felé, elmentem a Ciudadela mellett, egy idő után éppen rátértem a kagylós útra, de én most az ellenkező irányba mentem. A város már a szombaton kezdődő San Fermin lázában égett, plakátok, bikák az erkélyen, piros-fehér kirakatok. A Városháza előtt nem tudtam egészen pontosan, mi történt, de azt gondoltam, próbálnak.

Először megkerestem a szállást, azaz az első albergue de peregrinos-omat. Ez az Iglesia de Jesús y María volt, közel a katedrálishoz (7 €) . Ez egy középkori templom volt eredetileg, ahogy a nevében is benne van, és ezt alakították át zarándokszállássá.
Középen egy nagy tér, amelyben egy érdekes kiállítás volt éppen. Egy csomó keskeny és magas festmény tettek egymás mellé, amelyek így egy panoráma képpé álltak össze. Két oldalt egy-egy folyosó, galériával, itt sorakoztak az ágyak, összesen 112. Az enyém a 24. ágy volt, kb. 40 perccel a déli nyitás után. Minden ágyhoz tartozott konnektor. Nem sokat időztem, csak lepakoltam a cuccom és elindultam várost nézni.
Először a katedrálisba mentem, ahol a zarándokútlevelem felmutatásával kedvezményes jegyet kaptam (3 €). Majd ¾ órát tartott, míg végig néztem a Catedral de Santa Maríát, amelynek 18. századi homlokzata egy 15 . századból származó gótikus templomot rejt. Itt nyugszik III. Nemes Károly és Leonor de Trastámara, a katedrális alapítói. A kerengő 1286-1419 között épült. Már ahogy közelítettem feltűnt az, amit már régebben is tapasztaltam Spanyolországban, illetve más nyugat-európai országban is, hogy a régi mennyire jól megfér az újjal, hogy mennyire fontosnak tartják, hogy a kortárs művészet jelen legyen köztereken, régi templomokban is. Két hatalmas bronz gyerekfej állt a katedrális homlokzata előtt és a múzeumban is igen modern módon installálták a műtárgyakat.

 

Eztán felkerestem azt a magyar házaspár által üzemeltetett boltot, a Caminotecát, amelyről még odahaza olvastam. A férj éppen a Szt. Jakab utat járta, estére várta vissza Anita a felesége, aki éppen fotókat készített a boltról, amit a facebookra akart feltölteni. Itt a boltban találkoztam az erdélyi Melindával is először, aki pár napja érkezett, de Saint-Jean-Pied-de-Portból indult gyalog. Vettem egy Szent Jakab kagylót (1,80 €), amilyet minden zarándok feltűz a szerelésére. Anita bezárta a boltot és elvitt a közelben egy helyre, ahol ő is szokott enni vagy vacsorát vinni haza. Itt megebédeltem és ittam egy sört (8,00 €). Közben beszélgettünk, például Alexről is, aki volt tanítványom és előttem másfél hónappal járt erre, és nem volt rendes felszerelése, és persze pénze sem. Miután elváltam Anitától elsétáltam a Városháza felé és még tovább, amerre, majd reggel mennem kell. Az Iglesia San Lorenzonál elfordultam jobbra, és a folyóparti magaslaton sétáltam visszafelé. A San Lorenzoba vissza kell még mennem, mert először zárva volt, pedig itt van a Capilla San Fermin. Elértem oda, ahol a bikák várakoznak és végigsétáltam azon az úton, ahol pár nap múlva a bikák fognak futni, na meg egy csomó őrült fickó. A palánkok már fel voltak állítva, végig a Plaza de Torosig. Innen a katedrális mögötti hídig (Puente de la Magdalena) mentem el, megnéztem, ha a Pireneusokból indultam volna, akkor hol érkeztem volna meg a városba és egy ideig követtem a kagylós utat, és láttam sok-sok zarándokot. 

 

Négy óra körül visszaérkeztem a szállásra, pihentem egy kicsit és persze szétnéztem a szálláson is. Volt egy kellemes udvara is, ahol már sok-sok mosott ruha száradt. Este 6-kor újra elindultam várost nézni, először a San Lorenzoba néztem meg San Fermin sírját, majd a Plaza del Castillon keresztül tértem vissza a szállásra. Közben másnapra vettem egy kis élelmet (4,65 €).
A szálláson volt néhány számítógép, amelyet pénz ellenében lehetett használni, de wifi nem volt. Rácsatlakoztam az egyik gépre (1,50 €) és megosztottam néhány aznapi fotót. Este beszélgettem egy magyar nővel, aki a testvérével volt ott, de igyekeztem időben lefeküdni és elaludni, ebben segített a relaxálás is.
Pecsét:

A rézkarc-sorozatom erre a napjára jutó darabja a bikafuttatás palánkjait ábrázolja és Bikák útja címet kapta.