Mi Camino: 1. nap - Pamplona - Obanos

Az első albergue-m elég érdekes volt, az ágy középre leejtett, úgyhogy akárhogy fordultam, mindig beestem középre. Aztán fél 6-tól kezdve már kezdtek mocorogni az emberek. Én későbbre állítottam be az ébresztőt. Azt gondoltam, hogy 8 órától délután 4-ig fogok majd menni. Hétkor csörgött az én telefonom is, ráadásul nem akart leállni, ezért ki kellett rohannom, mert azért voltak még, akik még aludtak. Addigra már túl voltam a reggelin. Fél 7-kor felkeltem és mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal tovább, 7.25-kor elindultam a szállásról. Elég hosszú volt a Pamplonából kivezető szakasz.

A várost elhagyva láttam pár érdekes dolgot, meg persze egy csomó zarándokot, csapatos cserkészeket. Láttam egy kék műfüves részt és egy hidat, aminek a közepén lócitromok voltak. (Akkor még nem tudtam, hogy Galíciában minden utca tehéntrágyás lesz, nem is lehet máshová lépni!). Pamplona után egy órával elértem Cizur Menort (az előző településtől számítva 4,7 km), majd ezután először egy felfelé vezető szakasz következett, ahol már éreztem, hogy mennyire jó, hogy vittem a nordic walkigos botokat, és ez az érzés csak fokozódott lefelé menet. Feltűnt már az is elég korán, hogy olyan nagy hátizsákja szinte senkinek sincs, mint nekem.

A magaslat neve Alto del Perdón (5,8 km), amit 11 órára értem el és ahol egy érdekes zarándokemlékmű van, ezt 1996-ban avatták és ez az emlékmű volt annak a magyar dokumentumfilmnek a főcímében, amelyik a caminóról szólt. A középkori zarándokoktól a mai hátizsákos zarándokokig végigvonulnak a figurák sziluettjei. Ez egy olyan nevezetesség volt, amit nagyon akartam látni, jó volt, hogy már az első napomot láthattam. Nem volt könnyű oda felcaplatnom, de igazából utána még nehezebb volt a lefelé út. Semmire nem mentem volna botok nélkül. Már itt éreztem, hogy valami nincs rendben a bakancsomban, de akkor még nem tudtam, hogy ilyenkor mindig meg kell állni, le kell venni a bakancsot, kicsit megszellőztetni, pihentetni a lábat és utána lehet visszavenni a bakancsot. Egész nap nem vetettem le a bakancsot egészen a megérkezésig, meg is lett az eredménye. Pedig megpihentem a hegy tetején, ahol fel kellett vennem a pulóveremet is, mert elég hűvös szél fújt. Szép volt a kilátás, készítettem fotókat nemcsak a fényképezőgéppel, hanem a telefonommal is, amit majd ha lesz wifi, egyből fel tudok tölteni a facebookra. Miután levergődtem a hegyről, Utergába (3,7 km) értem negyed 2 körül, ahol megpihentem újra és az ebédre szánt tonhalat megettem és szelfiztem egyet a templom árkádjai alatt, de a templom zárva volt.

Innen már nem volt messze Obanos (4,5 km), eddig terveztem a mai napom. Nagyon nehéz volt az utolsó kilométereket megtenni és megtalálni a zarándokszállást (8,00 €). Amikor becsekkoltam és levettem a bakancsot, akkor szembesültem vele, hogy a jobb kis lábujjamon is van egy vízhólyag, lehet, hogy a balon is, de balon, ami cikibb, az hogy a nagy bütyöknél van egy hatalmas vízhólyag. Elhatároztam, hogy holnap nem fogok bakancsot húzni, csak szandálban megyek. Nem tudtam, hogy mit kéne a vízhólyaggal csinálni, lehet, hogy ki kellett volna lyukasztani, de csak vártam, hogy magától rendbe jön majd. Holnap nem lesznek olyan magaslatok, talán kibírom a szandálban is. A szálláson nem volt wifi, elég középkori volt a környezet. Mikor megérkeztem és lezuhanyoztam, gyorsan ki is mostam, de nem tudtam, hogy megszárad-e másnapra, mert olyan furcsa idő volt. A vége felé már kisütött a nap, de alapvetően borult idő volt.

A vízhólyagokon kívül még a combomat is kidörzsölte a vászonnadrág. Elég szerencsétlenül éreztem magam, és azt kérdezem, hogy tényleg ezt akartam az 50. születésnapomra, hogy egyedül gyalogoljak egy rohadt nehéz zsákkal és tele legyek sebekkel?

Pihenés és mosás után elindultam szétnézni, hogy van-e valahol egy bolt, mert most már a kajám fogyóban volt. Kettő szelet kenyerem volt még, gondoltam bevásárolok, meg megvacsorázom, de semmi se volt nyitva. Aztán nagy-nehezen találtam egy bárt, ahol este 7-től kínáltak menüt, ez jó lesz, gondoltam. Nem sok mindent ettem napközben, így este még elmentem vacsorázni egy zarándokmenüt, ami háromfogásos volt. Két dán és egy német házaspárral együtt voltam az asztalnál. Alig bírtam végig megenni mindent, a második félének a felét beraktam a táskába, hogy majd másnap ebédre megeszem. (A zarándok menü és a két pohár sör: 12,00 €.)

Persze a báron kívül felfedeztem még a templomot is, ami ahhoz képest, hogy ez egy elég kicsi hely, mégis nagyon gazdag volt.
Este csak kiszúrtam a vízhólyagjaimat. Próbáltam időben elaludni, de tele volt a hasam ettől a késői vacsorától. Nem lesz ez így jó, ha csak este 7 után szolgáltak fel zarándok menüt, az nekem már késő! Azt gondoltam, hogy holnap kevesebbet fogok menni, de közben erősen aggasztott az, hogy nem tudom tartani majd az otthon kigondolt tempót.