Mióta megtettem a caminót, több vetítéses élménybeszámolót is tartottam: 2013. őszén a gimnáziumban, ahol tanítottam, majd a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában, 2014. nyarán a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában, ahol a kiállításom is volt, 2015. májusában a Katona József Könyvtárban és a Kiskunsági Nemzeti Park épületében a Világjáró Klubban, 2016. májusában Rotary Klub összejövetelén és most a Wojtyla Házban. Az első beszámolók még nagyon hosszúak voltak, majd sikerült már másfél óraba sűrítenem az élményeim megosztását, de itt 45 percet kaptam. Totál át kellett alakítanom az előadásom egyrészt az időkorlát, másrészt a hallgatóság összetétele miatt, de sikerült. Szóval már több előadás volt a hátam mögött, de egyik sem kapott ekkora sajtóvisszhangot. Egy csomó újságíró volt a helyszínen és több helyen is megjelent az eseményről cikk. Viszont ezekben a cikkekben mindig találok olyat, mai nem úgy volt, mint ahogy leírták. Olyan jó lenne, ha a megjelenés előtt átküldenék e-mailben és ki tudnám javítani ezeket, hogy megjelenni már helyesen jelenjenek meg. Tehát nem vagyok művészettörténész, csak ezt a tantárgyat tanítom, és elvesztettem a törölközőmet és nem "egyszer nem volt nálam" stb.
A másik dolog, ami egy kicsit zavar abban, hogy ilyen figyelemmel tüntetnek ki a caminóm miatt az az, hogy én inkább tanárként és/vagy művészként szeretném figyelmet és elismerést kapni! Mondjuk már útközben is megtapasztaltam ezt, hogy egy-egy facebook posztom olyan népszerű lett, mint egyetlen más bejegyzésem se, se valamelyik alkotásomról, se arról, mikor egy tanítványom megnyerte a művészettörténet OKTV-t.
El Camino: Mészáros Marianna beszámolója a Wojtyla Házban
A Wojtyla Barátságközpont mai vendége Mészáros Marianna, művészettörténész és tanárnő volt, aki érdekes beszámolóval érkezett a Szent Jakab útról, ismertebb nevén az El Camino-ról, melyet ő maga is végigjárt a közelmúltban.
Az El Camino egy ősrégi zarándokút, mely hosszú ideig a keresztények egyik legfőbb célpontja volt, manapság azonban nem csupán a vallásos indíttatás, hanem például az önmegismerés, az ember saját határainak elérése, vagy akár a kalandvágy az, ami elindít valakit a mintegy 750 km hosszúságú úton. A Camino alatt mindenki a saját tempójában haladhat, és nagyon változó is, hogy ki mennyi idő alatt ér a zarándoklat végére.
Marianna egy diavetítéssel is kiegészítette a beszámolót, így az út során készült fényképek közül is megtekinthettünk néhányat. A hölgy összesen 44 napon keresztül volt távol, ebből pedig 37 nap volt az, amit ténylegesen az úton, gyaloglással töltött. Természetesen adódtak nehézségek is, az időjárási viszonyok és a terep nem mindig kedveztek, de az út végén Marianna pozitív élményként tekint vissza a Szent Jakab útra: elmondta, hogy a Camino-nak köszönhetően átértékelődött benne sok minden, főképp a család fontosságának felismerése, önbizalmának megerősödése, új, érdekes helyek és emberek megismerése voltak azok a dolgok, amiket kiemelt beszámolójában.
Az előadás után egy rövid, kötetlen beszélgetés következett, ami során mindenki feltehetett kérdést arról, ami a leginkább érdekelte az úttal kapcsolatban.
http://alfoldiregiomagazin.hu/2016/07/el-camino-meszaros-marianna-beszamoloja-a-wojtyla-hazban/
Az én Caminóm – a kecskeméti Mészáros Marianna zarándokútja Spanyolországban
Három és fél év felkészülési idő, 720 km gyaloglás 37 nap Caminó, több mint 10 000 fotó, 42 rézkarc. Így foglalható össze számokban Mészáros Marianna grafikus, a Kandó Kálmán Szakközépiskola művészetelmélet tanárának zarándokútja a spanyolországi Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához. „Az én Caminóm" címmel erről tartott előadást szerdán a Karol Wojtyla Barátság Központban. (Fotók: Mátyus István)
Marianna a Szent Jakab zarándokút spanyolországi szakaszát tette meg még 2013. nyarán. Spanyolul így mondják: El Camino - Az út.
A repülője Bilbaóban szállt le. Útja keletről nyugat felé vezetett Pamplonától Logroñon, Burgoson, Leónon, Astorgán át Santiago de Compostelába.
Felvetődik a kérdés: miért tesz meg ekkora utat gyalog egyedül egy hölgy? Életközepi válság, kiútkeresés, ötvenedik születésnap, élmények, érdekes helyek, városok, középkori emlékek, csodavárás - adta meg a választ Marianna.
A három és fél év előkészületnek több fázisa volt - mondta. "Egyrészt szellemi készülődés: információgyűjtés, lelkiség, nyelvtanulás. Aztán elő kellett teremteni az anyagi fedezetet a szükséges eszközökre, a repülőjegyre, szállásra. 2009-től két éven át spanyolul tanultam. A testi felkészülés jegyében némileg lefogytam, illetve 15 kilométeres gyalogtúrákon edződtem Kecskemét és Méntelek között" - mesélte. "A csomag mérete ideális esetben a testsúly 10%-a. Én 86 kiló voltam, és 12 kilós batyut cipeltem" - tette hozzá.
Önkormányzati, egyházi és magánszállások között lehet választani. Az ár 5 és 15 euró között mozog adomány alapon. Minimum 5 eurót illik adni, de Santiago de Compostela környékén már 15 euróval kell számolni éjszakánként. Előfordult, hogy egy templomból átalakított zarándokszálláson 124-en aludtunk egy légtérben, de persze akadnak kisebb szobák is, 7-8 emeletes ággyal. Mellesleg mindenütt emeletes ágyak vannak, és a szállásokon nincs előre bejelentkezés, az elhelyezés érkezési sorrendben történik. Angolul mindenütt kommunikálnak. Nem mellesleg „zarándokútlevéllel" olcsóbban lehet szállást találni.
- Úgy terveztem, reggel 8 és délután 4 óra között zarándokolok, de az időjárás, a 35 fokos hőség és a szieszta miatt egyre korábban kellett indulnom. Gyakran már reggel 6-kor úton voltam. Ilyenkor 15-18 fokos a levegő hőmérséklete, ami gyaloglásra tökéletesen alkalmas, ideális kirándulóidő. Pihenni lábat felrakva érdemes. 8-9 óra tájékán reggeliztem, rendszerint szendvicset narancslével. 13 és 15 óra között ebédeltem vegyes salátát zarándok menüvel, ami általában salátából, húsból és valamilyen köretből, desszertből állt - 10 euróért. Előfordul, hogy a zarándokok a szálláshelyeken hagyják kimaradt élelmiszereiket, ruhaneműiket, ezzel is segítve az utánuk érkezőket. Ezek ingyenesen elvihetők. Megtörtént velem, hogy utam során egyszer nem volt nálam törölköző. Találtam is egyet, és pont akkor, amikor leginkább szükségem volt rá. Ezt isteni csodaként éltem meg. Figyeltek rám odafentről. A Caminó végén latin nyelvű oklevelet kaptam a teljesítésről - derült ki a hölgy szavaiból.
Élményeit, tapasztalatait így összegezte: "Nem változtatott meg a Caminó, inkább megerősített. Megtanultam: kis lépésekben is lehet előrehaladni, és hogy a család a legfontosabb. Érdekes embereket ismerhettem meg, szép helyeken jártam, amelyekről festmények, rézkarcok készültek. Ezekből kiállítást is rendeztem" - zárult Mészáros Marianna beszámolója a Wojtyla Házban.
http://keol.hu/kecskemet/az-en-caminom--a-kecskemeti-meszaros-marianna-zarandokutja-spanyolorszagban
