2. nap - Obanos - Lorca - 15,5 km

Tegnap este még elmentem vacsorázni egy zarándok menüt, ami háromfogásos volt. Két dán és egy német házaspárral voltam gy asztalnál együtt. Alig bírtam végig megenni, a második félének, a felét beraktam a táskába, hogy majd ma majd ebédre megeszem. Jól is jött! Iszonyatosan fájt, amikor kiszúrtam a vízhólyagjaimat, de aztán pihentem, tele volt a hasam ettől a késői vacsorától, de csak este 7 után szolgáltak fel zarándok menüt. Aztán meglepetésemre fél 6-kor még senki sem mocorgott, meg még 6-kor sem, amikor az órám, azaz a telefonom csörgött. Elég lassan kezdtek el mocorogni az emberek. Aztán éjszaka kétszer ki is mentem, kicsit féltem attól, hogy ha reggel hirtelen ki kell mennem, akkor a 30 emberre a két vécé kevés lesz és ezért inkább hajnalban intéztem el a szükségleteimet. Kértem reggelit a szálláson (3,00 €), ami ismét elég bőséges volt. Elraktam, tízórai is lett belőle, sőt még maradt is, mert nem bírtam mindet megenni. 
A mai egy laza napnak ígérkezett, szandálban voltam, tudtam, hogy nem fogok olyan sokat menni, és nem lesz olyan emelkedő sem. Az első pihenőm Puete la Reinában (3 km) volt, ahol egy kávézóba beültem, ittam egy narancslevet (1,5 €), sajnos wifi nem volt. 











És ott vártam egy órát, mert úgy tudtam, hogy 9 órakor nyit az a két templom, amelyet meg akartam nézni. Az egyik az kinyitott 9-kor, de a másik csak 10-kor. Úgyhogy így az Y kereszttel rendelkező templomban egy órát ücsörögtem, aztán átmentem a másik templomba, ami közel volt ott a kávézóba és akkorra kinyitott, végül is 10 óra után nem sokkal indultam tovább Puete la Reinából.

 










Szépen haladtam, először nem sütött a nap, aztán déltől már igencsak, úgyhogy a bal kezem elég rendesen megégett, már látszik a nordic walking bot fogója, meg azt órámnak a helye. Holnap muszáj lesz bekenni vagy ráhúzni valamit, mert tényleg mindig a baloldalról égeti a nap. Cirauquiban (6,6 km) megpihentem, ittam egy sört (1,80 €), bár ott se volt bár, egy padra ültem le.

Utána nekivágtam, de csak Lorcáig (5,9 km) haladtam. Ez egy nagyon picike kis hely, de két alberque (7,00 €) is van egymással szemben. 

Nagyon kedves volt a házigazda, úgyhogy itt lakom most. Megengedte, sőt ő maga mondta, hogy telefonáljak ingyen Magyarországra. Próbáltam a Nagyiékat fölhívni, de nem vették fel, aztán Pétert is, de ő se, Márk se. Petra volt az, aki felvette és tudtam vele beszélni. Elintéztem a netes dolgaimat aztán este, mivel a Nagyi visszahívott vele is beszéltem. Miután lezuhanyoztam és mikor visszamentem, hogy egyek, kicsit furcsán nézett rám a szállásadó. Mondtam neki, hogy legalább egy salátát adjon, nekem késői ez a 7 órás vacsora, úgyhogy végül is ettem egy saláta mixet (4,50 €) egy pohár sörrel kísérve (1,70 €), ami nekem most vacsorára elég is. Itt Melindával is összefutottam, de ő nem maradt itt, továbbment megint, az úton is találkoztam vele, végül egymás nyakába borultunk, és tényleg nagyon kedves volt meghívott egy gaspachóra. 

Többször elérzékenyültem útközben. Végighallgattam Szerb Antal Utas és holdvilág című hangoskönyvét, aztán Fonográfot hallgattam, Quimbyt, Chert és bőgtem egy csomót, mert jólesett. Így jött ki a dolog és jó volt, mert úgyse látta senki. Ez kellett. Lehet, hogy tényleg arra is jó ez az út, hogy rájöjjek, mennyire fontosak az otthoniak.

Szintkülönbséges térkép és pecsét:

Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.

A második napi rézkarcom arra utal, hogy Puente la Reinában mennyit kellett várakoznom, de megértem, mert csodaszép volt, de legszebb a bélletes kapuzat volt.