-1. nap - Bilbao

Reggel 7 órakor ébredtem a bilbaói Pension de la Fuentében, itt akkor világosodik csak, úgy két órával később, mint odahaza. Fél 9 körül indultam el, miután megreggeliztem az otthonról hozott kolbásszal és kenyérkével és nyakamba vettem a várost. Volt még másfél órám 10-ig, a múzeum nyitásáig. 





Útközben megnéztem minden érdekes dolgot, templomot, mertólejárót (állítólag Norman Foster tervezte), hidat, vasútállomást stb.

Elsétáltam a Guggenheim Múzeumba, 10 órára szépen oda is értem, aztán azt alaposan megnéztem. (Belépő: 13,00 €) Amikor a repülőjegyet megvettem, utánanéztem a neten és nagyon örültem, hogy július 1-től hétfőnként is nyitva van a múzeum. Magát az épületet is régóta szerettem volna látni, hiszen imádom a jó posztmodern építészetet, Frank Gehry pedig elég izgalmas dolgokat tervezett. Az épület dekonstruktív jellege miatt jól el lehet tévedni a belső terekben. Már az épület előtt is volt néhány nagyméretű híres szobor, pl. Louise Bourgeois Mama és Jeff Koons Tulipánok és Kölyök című munkái.
A kiállítóterekben is volt néhány érdekes, amit láttam, pl. Gilbert and George egyik nagy képét, Basquiattól is láttam kettőt is, de lehetett volna valami érdekesebb időszaki kiállítás is, mint ez a barokkos, illetve háborús dolog. A legnagyobb élmény Richard Serra fémhullámaival teli terem látványa volt. Csináltam rengeteg fotót kívül-belül, bár belül csak azokban a terekben lehetett fotózni, amelyekben nem voltak kiállítások. A jobb rálátás kedvérért, hogy lássam az épületet egészben is, felmentem a közeli hídra is.

Vettem egy szendvicset ebéd gyanánt (2,00 €), aztán megkerestem az autóbusz pályaudvart, ott megvettem a jegyet a másnapi a pamplonai buszra (14,40 €), aztán megettem a szendvicset és utána visszaindultam, de ez a visszaút nem volt igazán egyenes, valahogy mindig másfele tartottam, mint ahogy kellett volna, úgyhogy jó hosszúra sikerült a visszaút. Le is pihentem éppen ezért, mikor hazaértem. Ez úgy fél 4 körül volt, pedig 3-ra szerettem volna visszaérni. Hazafelé még bevásároltam (5,48 €), vettem kaját és vettem egy kis sört, amit persze nem tudtam behűteni, hogy még jobb legyen, de így is jó volt. Relaxáltam egyet, aztán 5 órakor újra elindultam. Először csak itt az óvárosban akartam sétálni, de aztán csak átmentem a túlpartra is és megnéztem a kilátást. 

Na, szóval elfáradtam így is, pedig még csomagom se volt, úgyhogy nem tudom milyen lesz majd a holnap, de hát azt kértem, hogy ne aggódjak előre semmiért, majd ahogy lesz, úgy lesz. Facebookon tartottam a kapcsolatot a gyerekekkel, Petra ügyesen levizsgázott, tehát idáig minden rendben.

A nap hangulatához hozzá kell még tennem, hogy többször elérzékenyültem, például a templomban is végiggondoltam azt, hogy mennyire is hálás lehetek a sorsnak, hogy minden akkor történt velem, amikor kellett, akkor voltam lázadó, amikor lázadni kellett, akkor nyugodtam le, amikor le kellett, akkor mentem férjhez, amikor kellett, akkor születtek a gyermekeim, amikor kellett, akkor mentem Izraelbe, amikor még lehetett, addig csináltam utazásokat, ameddig mód volt rá. Csak egyetlen egy dologban gondoltam azt, hogy valami nem teljesen úgy zajlott az életemben, ahogy kívánatos lett volna. Talán gyerekkoromban túl sokat és túl korán voltam felnőttek között, hiszen nem volt testvérem és talán ezért a gyerekkorromból hiányzott az a fajta játék, amit a kortárs gyerekekkel játszottam volna. Akkor a szüleimre gondoltam és arra, hogy dehogy is, nem, nem szabad ezt a szemükre vetnem, hogy egyke vagyok! Inkább hálás lehetek nekik, azért hogy felneveltek! Nagyon hálás vagyok Petrának, Márknak, Péternek és a szüleimnek is, hogy vannak és hogy én most itt lehetek! Lehet, hogy arra kellett az út, hogy erre rájöjjek!
Amikor hazajöttem, elhatároztam, hogy minden naphoz készítek egy rézkarcot. Meg is született 2014 május vére a 42 db grafika, amelyből az első kiállítás még annak az évnek a nyarán nyílt a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériájában. A két első naphoz készült el legutoljára a rézkarc. A mínusz első naphoz a Guggenheim Múzeum íveiről készítettem grafikát. Sőt, ez olyan nagy hatással volt rám, hogy egy ötdarabos sorozatot is festettem róluk.

De nagyon tetszett a kék virágcserepes bilbaói fotóm is, amely alapján szintén egy festményt készítettem egy évvel később, de ez nagyobb méretű, mint a másik sorozat.

Aztán Petra lányomnak ajándékoztam, aki a hálószobájukba tette ki a falra.