35. nap - Arzúa - Pedrouzo: 19,2 km

Ma korán keltünk, sőt mér korábban, mint ahogy terveztük, mert a többi készülődő zarándok felébresztett bennünket. 5:40-kor indultunk, de olyan rohadt sötét volt, hogy a fejlámpával sem láttuk mindig a jeleket, többször elbizonytalanodtunk és rossz felé indultunk. Találkoztunk a lengyel házaspárral is útközben. Marjóval megbeszéltük, hogy soha többé nem fogunk ilyen korán elindulni. Nem lesz nehéz betartani, mert mindössze két napunk van még.

Pedrozoban (19,2 km) szintén már 11 óra körül megérkeztünk és már sort állt az önkormányzati szállás előtt, ami később nyitott, ezért egy magánszálláshoz álltunk sorba és reménykedtünk, hogy ha elől vagyunk a sorban, kb. 15-16., akkor be is bejutunk, a déli nyitás után. Amikor kinyitott, azért volt egy kis tumultus, kis nyomulás. Agatáék is sorban álltak, de aztán megelégelték a sok spanyolt és inkább az önkormányzati szállásra mentek. Egyébként tényleg nehezen viselhetőek, állandóan beszélnek, hangosak, nincsenek tekintettel azokra azok hosszú ideje úton vannak és befoglalnak minden szállást. Én próbáltam nyugalommal viselni őket, de Agata nagyon felhúzta magát rajtuk. Pedig a camino elvileg arra is tanít, hogy fogadd el azt, ami van, sőt legyél hálás azért, ami van!

Egyébként egy nagyon helyes hely ez, bár kissé szűkös és muszáj volt felső ágyra mennem.

Mikor becsekkoltunk és rendbe hoztuk magunkat és elmentem ebédelni. találtam egy pulperiát, azaz polipos éttermet, ahol egy menüt ettem. Az előétel volt polip, de ez most sokkal ízletesebb volt, mint Portomarínban. A második fogás hal volt, de nem volt átsütve és ezért visszaküldtem. Aztán visszahozták, de már átsütve. A desszerttel, a jégkrémmel sikerült mégis jól zárnom az ebédemet.

Ebéd közben kissé elámultam, mert az autóutat elkezdték újra aszfaltozni, de mindezt olyan iramban, amilyen én még sohasem láttam előtte. Jött 2 ember és lezárták az egyik sávot, amelyre már jött is az aszfaltozó gép, aztán mentek tovább. Egy emberke ott maradt, hogy egy ideig még nem menjenek rá az autósok, de volt aki nem bírta ki és ráhajtott. Mindez kb. félóra alatt.
Ebéd után sziesztáztam, majd este elmentem a misére, ahol az apácák megénekeltettek, be kellett szállnom a vecsernyébe együtt szavalni velük. Egy fiatalember tartotta a könyvet, amelyből spanyolul olvastunk fel. A templom érdekessége az volt, hogy a szentély egy kagyló motívum volt. A templom előtt többen hálózsákban töltötték az éjszakát. Láthatóan zömében ázsiaiak voltak.

Visszafelé bevásároltam a boltban, vettem két sört, amit Marjóval megittunk. Estherrel is találkoztam, megbeszéltük, hogy majd Santiagóban mindenképpen találkozunk és megünnepeljük a megérkezésünk.
Holnap Monte do Gozóban az 500 személyes szálláson majdcsak lesz helyünk, de sajnos holnapra esőt ígér a meteorológia. A santiagói szállásomat befoglaltam és is.

Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.








Mindenképpen szerettem volna, hogy a rézkarcok között legyen egy kilométerkő is. Ezen a mai napon, amelyen nem volt túl sok látnivaló egy olyan kilométer követ dolgoztam fel, amelyik nem is kerek számú, de a hangulata nagyon érdekes volt az eukaliptusz levelekkel körbevéve. Még 19,5 km - ez a címe.