33. nap – Areixe - Mélide: 22,7 km

A mai nap volt az utolsó, maikor 20 km-nél többet kellett megtennünk. Innentől már rövidebb szakaszok következnek! Negyed 7-kor indultunk Areixe-ből, és nagyon hosszú volt az út, le-fel, le-fel. Bár zömében árnyékos, erdős részen menetünk, de nagyon nyomta lábamat a bakancs és mikor beértünk Mélide ipari zónájába le is cseréltem szandálra a bakancsot. A talpamon egyre több vízhólyag van, de nem a felszínen, hanem sokkal mélyebben. Ezek a szörnyűségek csak a jobb lábamon vannak, a másik lábam (a műtött térddel!) jobban bírja a bakancsot.
Palas de Reiben (7,6 km) megreggeliztünk és megpihentünk, itt még mindig csak most kelt fel éppen a nap. Nagy nézelődést nem rendeztünk, ami útba esett azt megnéztük.

Elég sűrűn voltunk ma is az úton és egyre hangosabb "zarándokokkal" kellett együtt mennünk. Az erdőben egy spanyol fiatal ember hangosan spanyol rappet hallgatott és énekelt(!) és ráadásul a tempója a miénkkel nagyjából megegyezett, tehát egymást kerülgettük egy jó ideig.

De a legnagyobb csoda is ma megtörtént velem. Bebizonyosodott, hogy a camino megadja neked, amire szükséged van! Nekem egy törölközőre volt szükségem, megadta nekem. Ahogy az eukaliptusz erdőben mentünk, az út szélén egy kőre lepakolva felfedeztem néhány dolgot szépen összehajtogatva egy kövön: két pár zokni és egy ugyanolyan törölköző, mint az enyém volt csak nem szürke, hanem rózsaszín. A törölközőt elvettem, de a zoknikat ott hagytam, hiszen azokra nem volt szükségem. Akik rájönnek arra, hogy felesleges dolgokat cipelnek, ki szokták rakni az úz szélén, hátha másoknak pont ezek kellenek. Tehát csak egy napig voltam törölköző nélkül! Lehet, hogy az enyémnek meg valaki más foga majd megörülni Portomarínban.

Még útközben találkoztunk a dán lánnyal és az ír fiúval, úgy tűnt, hogy szépen egymásra találtak.










Mikor beértünk a városba, láttuk, hogy hatalmas a tömeg, éppen vasárnap délelőtt volt és vásár. Egy élelmiszerboltban be tudtunk vásárolni, így én ma nem "kényszerültem" éttermi kajázásra, sőt a holnapi reggelim is megoldott így.

Itt Mélidében egy aránylag újan kialakított magán albergue-ben szálltunk meg, ahol van wifi, sőt számítógép is, és így át tudtam menteni a memóriakártyáimról a képeket a pendrive-okra. Megint lehet sok fotót készíteni! A szállásunk nagyon ízléses volt, gyönyörű fa lépcsőház és minden emeleten más-más grafikák.

Kis pihenő után sétáltunk egyet Marjóval, ő megebédelt egy étteremben és visszahívott egy sörre. Állítólag itt van Mélidében az egyik ( ha nem a legrégibb) útszéli kereszt (14. sz.) a Capilla de San Rogue (13. sz.) mellett. Tényleg régi és nagyon szép. egyre jobban szeretem ezeket faragásokat!




Az önkormányzati szállás előtt egy színpadot építettek, este volt valamilyen ingyen koncert, de mi már arra nem mentünk el, inkább aludtunk.


Ma Anyukám is felhívott. Tettem fel két képet a facebookra, egyet teljes menetfelszerelésben útközben és egyet ezek nélkül már a szálláson. Elég sokan tettek hozzászólást. Mivel mérni nem tudom magam, nem tudom mennyit, de biztosan fogytam elég sokat az úton. (Itthon mértem és 8 kg-ot adtam le.)






Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.

A 33. napi rézkarc témája a 34. albergue-m lépcsőháza lett. A 34. albergue: