6-kor keltünk, fél 7-kor indultunk Portomarínból, de nem csak mi ketten, hanem úgy tűnt, mintha mintha minden zarándok akkor indult volna el. Libasorban vonultunk egy téglagyár mellett, mikor elhagytuk a várost. Nagyon feltűnő volt, hogy sokkal több zarándok van,mint az út elején. Elmélyülésről szó sem lehet, egymás szájában vagyunk szinte. Elég nyomasztó ez így, jobb szerettem, mikor csak úgy egyedül sétálgattam.
Két óra múlva egy Gonzar (8,0 km) nevű helyen tömve volt a bar, alig lehetett helyet találni. Ma végig együtt maradtunk Marjóval, egy többször megpihentünk, pl. itt szállásunk előtt nemsokkal, Ligondében is, ahol volt wifi. és egy érdekes sörcsap.
12 után nem sokkal megérkeztünk Areixe-be (9,7 km) , ahol megvártuk, hogy 1-kor kinyisson ez az önkormányzati szállás. Közben felvetődött bennünk, hogy magánszálláson szálljunk meg, kettőnknek olcsóbb, mint egyedül, de nem volt megfelelő ár-érték arányban a szoba,mait mutattak nekünk.
Itt vettem észre, hogy valószínűleg Portomarínban a szálláson hagytam a csoda törölközőmet. Kifejezetten az útra vettem egy nagy szürke mikroszállas törölközőt. Tegnap nem volt még teljesen megszáradva és ezért nem raktam bele a hátizsákomba, kint hagytam a szárítón. Eléggé elkeseredtem. Nem tudtam mikor tudok venni legközelebb törülközőt, mert nagy nagyon lesz erre felé nagyon település csak kis faluk és kisvároskák. Pedig még több, mint egyig törölközőm kell valamibe. Ma a szürke pólómat használta erre a célra. Reggelre az én kezemen is megjelentek az ágyi poloska csípések, a szürke pólómban aludtam, ő lehetett a bűnös. Törölközés után megpróbáltam forró vízben kimosni.
Ma szombat volt, és ilyenkor ebéd körül szoktam az otthoniakkal beszélni telefonon. Ma is hívtam őket, beszéltem Péterrel. Ő mondta, hogy a másik útikönyvben, amit otthon hagytam, bejelöltem errefelé egy helyet, hogy ott van egy szép templomkapu. Emlékeztem erre én is, de az a könyv, mai velem volt egyáltalán nem írt róla. Elindultam az eukaliptusz erdő felé, hátha meglátom valahol. Egész hosszú sétát tettem, de nem találtam szép templomkaput. (Itthon,mikor megnéztem a másik könyvet, kiderült, hogy a következő falutól, Portostól kellett volna még 4,6 km jobbra letérni Vilar de Donashoz a kapuért!) Portosig lesétáltam, de semmi nyomát nem találtam és ott zárva volt minden. Kb. 1 órát sétáltam, hogy ma is meglegyen a 20 km-es átlagom.Ma az eukaliptusz erdőkön készül főleg a galíciai magtárakból fotóztam sokat és a temetők kriptáiból.
Visszafelé jövet még tovább, illetve visszamentem Ligondébe, mert ott volt wifi Axeire-ben meg nem volt semmi. Itt a barban találkoztam Marjóval, ide jött el ő is ebédelni, a másik hely nem volt neki szimpatikus. Én ott ettem, de egy őrült fickó durrogtatott valamit, amitől mindenki megijedt és inkább felállt az asztaltól és elment.
De egy kisebb csoda történt velem még este, megláttam Esthert egy mexikói nővel. Kiderült, hogy a másik faluban szállt meg. Egymás nyakába borultunk. Kb. egy nappal mögöttem járt, mert Burgosban még egy éjszakát eltöltött és szétnézett a városban.Valószínű innentől többször fogunk még találkozni, holnap ők is hasonló időben indulnak és Melidében akarnak megszállni.Közben Lídia beért Santiagóba, este írt egy sms-t. Ő már boldog nagyon!
Szintkülönbséges térkép és pecsét:
Forrás: Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - Rother Túrakalauz, 2011.
A mai rézkarc az egyik magtárról készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése