Elég unalmas és rossz volt a töltésen szembe szélben és esőben menni. A Radnóti Emlékhely miatt erre jöttünk, ahová fél 9-re meg is érkeztünk. Megpihenni persze nem lehetett, hiszen minden vizes volt.
Alternatív útvonalat választottunk, nem a kijelölt töltésen menetünk tovább, hanem Abda felé. Az eredeti útvonal szerint Győr és Lébény között 25 km -en keresztül egyetlen lakott települést sem érintenénk. Abda szélénél megkérdeztük, merre van egy kávézó vagy kocsma. Természetesen a másik vége felé volt, végig mentünk a településen. Negyed 10 körül megérkeztünk a kocsmába, ahol megkávéztunk és próbáltunk szárítkozni, de hideg is volt. Itt egy órán voltunk, de az eső csak nem maradt abba. Megkérdeztük a helyieket, hogy mit javasolnak, merre menjünk Lébénybe. A főutat mondták, igaz, hogy 3-4 km-en keresztül veszélyes az út mellett menni, de aztán Öttevénytől már egy kisebb forgalmú út vezet Mosonszentmiklósra.
Tényleg elég kellemetlen volt ez a főút melletti gyaloglás. Öttevényben egy útbeeső kiskocsmában leültünk, bár a bárnőm, inkább ment volna tovább. ahogy ránéztem, úgy tűnt megbánta, hogy velem tartott. Mikor elindultunk és a kocsmáros megtudtam, hogy Kisbérről gyalog jöttünk, adott egy-egy doboz sört elismerése jeléül. A barátnőm betért a gyógyszertárba és vett néhány olyan dolgot, amiről azt gondolta, hogy majd megkönnyíti a gyaloglását. Leginkább egy nagy vízhólyaggal küzdött. Én most egy kisebb gyaloglócipőben mentem, nem bakancsban, mint a spanyol caminón, nekem jól viselte a lábam, nem törte fel sehol, bár a jobb sarkam alul nagyon fájt.Közben kicsit szakadozott a felhőzet, mikor Mosonszentmiklósra értünk, mintha el is állt volna. Ez 13 óra körül volt. Itt egy étterem teraszán egy órán pihentünk, mert már nem volt messze Lébény. Ebédelni csak majd ott akartunk.
Innen egy bicikliút vezetett Lébénybe, ez így elég jó volt, de a városban még elég sokat kellett menni, mire 3/4 3-ra a templomhoz értünk. A Látogatóközpontban nagyon kedves volt a fiatal leányzó és a zarándokszálláson már vártak bennünket. Nagyon szép egy a hely!
Egy gyors zuhanyzás után megnéztük a templomot és a látogatóközpontot, ahol a Szent Jakab úttal kapcsolatos relikviák voltak kiállítva, illetve egy helyi művésztanár házaspár munkái. Bujtás László szobrai és Völgyesi Lívia festményei és grafikái. (Én a festményeket nemtettem volna ki!)Nagyon tetszett a templom előtt a kilométerkő: 3210 km Santiago de Compostela. Rögtön meg is kértem a barátnőm, hogy fotózzon le vele.
Ezután elindultunk ebédelő helyet keresni, miután már harmadik napja nem, ettünk főtt ételt.Nagyon finom volt a házias étel, de sajnos az étterem nevét elfelejtettem, talán Molnár vagy Lisztes?
Három nap alatt a szokatlan bot feltörte a tenyerem. Az én botomnak másmilyen a vége. Holnaptól muszáj lesz leragasztanom, ha azt akarom, hogy ne legyen rosszabb!
Mire végeztünk az ebéddal egészen jó lett az idő. A szálláson megint csak mi ketten voltunk, elfértünk kényelmesen, de sajnos nem száradt meg mindenem, a pulóverem nedves maradt.
Pár hónappal később, a téli szünetben készítettem a magyar camino általam megtett szakaszaihoz is egy-egy rézkarcot, minden napra egyet.
Ehhez az első naphoz ezt, a Nyugat felől szakadozó felhőzet címűt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése