Kisbérnél rögtön eltértünk az útikönyv útvonalától, mert a házigazdánk azt mondta, jobban járunk, ha a betonút mellett megyünk Ászár felé, meg onnan még tovább és csak később rátérünk a kijelölt útra.
Kisbéren a Jászai Mari téren (ő is a város szülöttje) egy mini skanzent láttam, amiről készítettem is pár fotót. Bemenni nem tudtam, hiszen reggel fél 8-kor nincs még nyitva. Boltba nem mentünk, mert azt gondoltunk, miért cipeljük feleslegesen a kaját, majdcsak lesz mindenhol élelmiszerbolt. Hát, tévedtünk!Ászárt elhagyva az út jobb oldalán egy magas indóházfélét láttam. Ahogy közeledtünk, ráismertünk, hogy ez az a ház, amely benne van az útikönyvben is és rá van írva az oldalára, hogy Lébény 71 km.
Találtunk egy olyan jelzőkövet, amit vicces kedvűek átfestettek, de szerencsére, tudtuk merre kell menni.
Keréktelekinél ugatós kutyákról írt a könyv, de ehelyett csak elhagyatott házakat láttunk.
Bársonyosra (10 km) 1/4 10-re értünk, és találtunk is egy szép pihenőhelyet, de bolt csak a település másik végében volt, odáig nem mentünk el. Nekem volt kaját és tapasztaltabb zarándok voltam, de a barátnőmnek nem. Hiába kínáltam az én kolbászom, nem kellett neki, mert csípős. Kenyeret meg egyáltalán nem eszik.
Bársonyos és Tápszentmiklós között egy állattelep és valamilyen feldolgozó üzem mellett vezetett el az út.
Tápszentmiklóson (11 óra) nagy látványosságot jelentettünk az óvodások számára. Itt is találtunk a templom mellett padot, de se bolt, se kocsma nem volt. Pedig már egy mosdóra is szükségünk volt. Bekéredzkedtünk a az óvodába, kedvesek voltak, megengedték, hogy használjuk a mosdót. Általában félórát pihentünk egy-egy megállónál.
Táp felé továbbmenve a napraforgók között felfedeztünk egy olyat, aminek arcot "rajzoltak". Ilyen van az útikönyvben. A jelzésekkel nem volt gond, mindenhol tudtuk merre kell továbbmenni.
Tápra (9,5 km) fél 1 körül értünk és itt végre volt egy bolt és mellette egy vendéglő, ahová be tudtunk ülni pihenni és egy italt meginni.
Innen már csak 8 km volt Pannonhalma. Megpróbáltam Ákos atyát (ő helyettesítette most Pál atyát) felhívni, ő kérte, hogy jelezzük, ha mát közeledünk, de először nem vette fel. Később visszahívott, mondta, hogy csak 7 órára megy le a plébániára, de mi be tudunk menni a zarándokházba, ha előbb érkezünk.
Tápról elég kacifántos volt az utunk Pannonhalmára. Volt egy erdős rész, amit egyáltalán nem kedveltem, bujkálni kellett az akácosban.
Nagyon megörültem,mikor végre az apátság tornya feltűnt. Végül 3/4 4-re értünk fel a pannonhalmi apátsághoz és addigra már rendesen rákezdett az eső is. Letettük a hátizsákunk a jegypénztárban, én a cipőmet is és papucsban vágtam neki a nézelődésnek. Mióta a templom posztmodern bútorzatot kapott, nem jártam itt. Tetszett! De nagyon-nagyon elfáradtam, alig bírtam csoszogni és állandóan azt néztem, hová lehetne leülni. A templomban volt rá lehetőség, de a könyvtárban nem.
Tetszett a kortárs kiállítás is, itt máskor láttam egy jó válogatást. Itt nem lehetett fotózni. Pannonhalmán kívül nem is tudok másik templomot, ahol rendszeresen lennének az igényes kortárs időszaki kiállítások. Ja, de! Tihanyban is jók szoktak lenni!
Mikor végeztünk lementünk a plébánia templomhoz, közben a boltban bevásároltunk vacsorára és a holnapi reggelire valót. A kulcsot megtaláltuk, de bezárkóztunk, mert kissé gyanús fiatalok voltak a környéken. Így Ákos atya sem jutott be hozzánk, de azt hittem, rám szól telefonon és akkor majd lemegyek és kinyitom neki az ajtót.
Pár hónappal később, a téli szünetben készítettem a magyar camino általam megtett szakaszaihoz is egy-egy rézkarcot, minden napra egyet.Ehhez az első naphoz ezt, Lébény 71 km címűt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése